Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)

Szépirodalom

Ez mind olyan komikusán hangzott, Mihály mégis verejtékezni kezdett. Az asszony elárasztotta minden jóval. Meghagyta azonban inasnak. Nappal, akárcsak azelőtt, Mihály kiszolgálta. Éjszaka az asszony, mintha egy másik valaki lenne, cirógatta és nagyon kedvelte Mihályt.

Európából cirkusz érkezett hozzájuk, a nyitó előadáson Mihály kíséretében megjelent a földbirtokos asszony. Azután Mihály magában is ott csapongott a cirkuszisták közt, végül az utolsó nap elhatározta, hogy velük megy. Az igazgatónak volt egy csinos állatidomár lánya, Mihály elpanaszolta neki a helyzetét: remény sincs arra, hogy kitörjön innen. Az élete forog kockán. Folyton remeg, nincs egy nyugodt perce, mert az asszony észre fogja venni, hogy mennyire unja. Az idomárnő nem szólt senkinek, beöltöztette Mihályt oroszlánnak, és elfektette egy ketrecben - kimúlt egy oroszlánjuk, annak a bőre nála volt a lakókocsiban dísznek. Az idomárnő ezt az oroszlánbőrt Mihályra adta. Megjelent a hatóság, kiszimatolták, hogy Mihály ott rejtőzködik, felforgatták az egész cirkuszt, de nem akadtak a rejtekére. Az oroszlánok meg a többi vad le-fel járt a ketrecében, a lótás-futás, amit a hatóság rendezett, felingerelte őket. Mihály, akár egy Zeusz, közben átélte az antik férfi, a görög és minden idők szorult helyzetbe került férfiainak balsorsát. Oroszlánbőrben sikerült kijutnia Afganisztánból.

Az idomárnő maga mellé vette a lakókocsijába, megajándékozta bizalmával. Milyen furcsa ez az egész jótétemény a női társasággal. Mihelyt kezdi azt a férfit megkedvelni, az azonnal siet kibújni a terhes szeretet alól. Mihály is azt nézte, hogyan lődörögjön odébb. Egy vasútállomáson hagyta a vonatot elmenni. Hajóra szállt utána s hazaindult. Eresztvényen felkereste a grófot, és amikor elváltak, már úgy lépett ki tőle, mint a kastély friss tulajdonosa: nem üres tarsollyal érkezett a földbirtokról.

Eddig tart ez a keleti mese, a többit magamnak kell hozzáadnom: Mihály még ugyanaz a szenvedélyes vándor. De gyalog már nemigen tenne egy lépést sem. Erre a célra van csapott farú Mustangja. Kopasz, a hasa előre mered, és - szívesen felvenne autóstoppozó lányokat, ha azok kérnének belőle. Kastélya nincs, kegyetlenül kisajátították árvaháznak. Egyébként tűrhetően él, ért a gyógytea-keveréshez. Csak a maga részére nincs receptje: a lába eldagad, s hova tűnt már az a pazar sárga haja? Kihullott sápadt szemöldökével együtt.

Ezzel a szöveggel a száz éve (1920. márc. 8-án) született prózaíróra emlékezünk.

7