Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
Hornyák József 1920-ban született Gilvácson, 2005-ben halt meg Kolozsváron. Próza író HORNYAK JÓZSEF Mese Szent Bertalankor, véletlen, hogy akkor, és nem utalás a borzalom éjszakájára, Mihály megszökött a szülői házból. Tizenhét éves volt. A töltések, nagy lápok őt nem foglalkoztatták. Ment a látott világban, az erdő, amelyen át az út vezetett, megborzongatta. Nem tájakat akart látni, vagy településeket a maga számára felfedezni, ilyesmi nem is jutott eszébe, helyváltoztatásra a nyugtalanság kényszerítette. Ment, és amikor elege lett a zöldszilvából, szénakazlakból, Eresztvényen beállt a grófhoz inasnak. Két évig hűségesen szolgált, mindaddig, míg a grófhoz be nem állítottak szigetországiak a magas Lordok Háza társaságból. Ezek a sápadt arcúak úgy beszéltek Indiáról, smaragd homlokpántú elefántjait olyan színekkel ecsetelték, hogy Mihály éjszaka felriadt. Hallgatózott, de csak éjfél utáni kétségbeesett némaságot tapasztalt. Szemét lehunyta, s akkor a fehér utakon újra jártak a piros palástú elefántok. Mihály felült az ágyán. De mint aki kimaradt a legegyszerűbb társasjátékból, melle a megszakadásig sajgott. Lelépett az ágyról, egy batyut igyekezett mielőbb összecsomózni. Elképzelése se volt arról, hogy mire vállalkozik, kiosont a folyósóra. A kapunál bot akadt a kezébe, ráakasztotta a batyut. Ugyanúgy, mint régebb a szülői házat, szó nélkül otthagyta a kastélyt. Sárga hajú s tizenkilenc éves volt. Anyanyelve mellett beszélte a csehet, németet, angolt. Arrafelé vette az irányt, amerre a tengert képzelte, azután az Al-Dunán felvétette magát a Mehmetre hajópincérnek. A Boszporuszon leereszkedtek a Földközi tengerre, s meg se álltak Afrika partjáig. Mihály könyökölt a hajókorláton, és hamar meggyőződött róla, hogy Algériában az ember nem tud éhen halni. Ha valaki szegény és nyomorult, halászik. Ott a halászati tilalom ismeretlen. Mihály már másnap megérdeklődte: kék húsú halat fognak és szardíniát - Mihály látott embereket sapkával meg szalmakalappal halászni. Rengeteg hal volt, a hajókról ledobott hulladék rajokban vonzotta a kikötőbe őket. Oránban azután Mihály egyszerűen lemaradt a Mehmetről. Keletre indult, és nem múlt el nap, hogy valami halat, halféleséget ne evett volna; makrát, kagylót, rákot, a kék húsú hal és a szardínia ott nagyon olcsó, úgyszólván nincs ára. Ha az összes pénzéből kifogyott, az országút mentén voltak bekerítetlen kertek, narancsligetek, gyümölcsfasorok. 5
