Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Szatmári szerzők
bányaj áratokban helyeztek el, s amelyeket „a kormány medvéinek” mondottak. Ebben a militarizált övezetben, amelynek feladata a medvék őrzése, minden katonának ezredesi rangja és bizonytalan neve van. Például Tomoioagá ezredesnek is több keresztneve van, hol Jean, hol Titus vagy Valentin Tomoioagá, végül ezen a néven hal meg tunguz hurutban. A Kolinda hegy völgyében levő tanyához az év leghidegebb napján tett kiküldetés alkalmával kerül látószögünkbe Pantelimon pópa, aki nem visel papi öltözetet. A kiküldetés célja az volt, hogy megtaláljanak holmi nyugalmazott erdészeket, de csak a dögcéduláik kerültek elő. Bodor Adám nagyszerűen ragadja meg ebben a könyvében a térbeli és időbeli áttételeket és ezek csavarodásaiból nyeri az olyan mesék és történetek éltető nedveit, amelyek látszólag értelmetlenek, valamint egyes gyenge identitásé szereplők lényegét, akik azonban sorra mégiscsak viszonyulnak valamiféle etnikai hovatartozáshoz a leírt helyzetek függvényében. A Sinistra körlet alapjában véve valami Bábel tornya, amelyben a kommunikáció átmegy a tagolt és értelmes területekről az érzékiekre, ami talán elsőbbséget is nyer, ezek a helyzetek egy modern disztópia, a heterogén világ, az identitás szétfolyása pedig regényének eredetiségét biztosítják, de ugyanakkor egy olyan különös ozmózist is felmutatnak, amely elzsibbasztja — vagy éppen hatálytalanítja — a szokványos etikát és erkölcsöt. Dragomán György Máglya című könyvének cselekménye, amelyet A fehér király után közölt, időben is követi az utóbbiban leírt időszakot. Ez esetben ama román világra nyílik rálátásunk, amely közvedenül a forradalom után következett. A forradalom idején Emma egy árvaházban van és részt vesz egy hatalmas máglya összehordásában, amelyet az Elvtárs könyveiből és egyéb kommunista könyvekből gyűjtenek egybe, s amely akciót természetesen a volt pionírparancsnoknő vezényel. Az első máglya ez, amely egy olyan világtól való elválást jelenti a tűz által, amelyet már senki sem akar, még azok sem, akik tegnap még a legkitartóbb hívei voltak. Egy tisztulási kísérlet tanúi vagyunk, Emma pedig rájön, hogy ez a máglyatűz csupán a dolgok anyagi vetületeire szorítkozik, mert a tudatbeli és magatartásbeli dolgokat nem lehet rendezni egy egyszerű máglyával, amelyben elégnek a kommunizmus szimbólumai. Életének egy másik szakasza az, amikor a nagyanyja, akit addig nem ismert, kiveszi őt az árvaházból. Emma úgy maradt árva, hogy mindkét szülője meghalt autóbalesetben. Egy másik, gyakran titokzatos világba kerül, amelyben nagyanyja ezoterikus rejtélyekbe avatja be, de saját útja mégis a maga és a benne levő lappangó erők felfedezése lesz. Akárcsak A fehér királyban, a halott nagyapa ugyanúgy jelen van a nagyanya házában is. Az öregember tárgyai titokzatos erőt sugároznak magukból, amelyek magával ragadják a serdülő Emmát. Dzsátá nagyapja párttitkár volt, de nem áll ettől távol Emma nagyapja sem, aki a Szekuritáté besúgójának stigmáját viselte, ami még titokzatosabbá teszi őt a lány szemében, a nagyanya varázsszavainak pedig az a céljuk, hogy elűzzék a gonoszt, a démont, amely megmérgezi az emberek életét. A szakkritika „gótikus”-ként jellemezte ezt a regényt, amely a forradalmat közvedenül követő román vdág ártadanul józan perspektíváját nyújtja. A főszereplő jeleneteket idéz fel a múltjából, amikor még éltek a szülei, s amikor rosszat álmodott, apja mindig azt 35
