Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Szatmári szerzők
POP FELICIAN A románság képe Dragomán György és Bodor Adám könyveiben — részlet a s%er%p Imaginea românilor în operele scriitorilor maghiari (A románok képe a magyar írók műveiben), Um es, 1919. című kötetéből -Pop Felician 1961-ben született Szatmárnémetiben. Költő, publicista, szerkesztő, az irodalomtudományok doktora. Szatmárudvariban él. Dragomán György kétségkívül a nagy kifejezőerővel rendelkező erdélyi magyar írók egyike, aki regényeiben az agonizáló kommunizmus képét rajzolja meg egy erdélyi városban, de a forradalom utáni első évek zűrzavarát is. A szerző még serdülő korában vándorolt ki a szüleivel együtt Magyarországra. A román világról szóló narratívájának perspektívája mintegy évtizednyi időre terjed ki, amelyben sok változás történt Romániában, éspedig egy egyre inkább agresszívvé és abszurddá váló diktatúrából egy olyan világba, amelyben a demokrácia csírái senyvedten fejlődnek egy olyan környezetben, amely még elkötelezett a réginek, amely hatását és következményeit elnyújtja egy furcsa átmenet időszakára is. Az az elemzés, amelyet Dragomán végez a gyermekkoráról, realista, egy gyermek szemével látott valami, amelynek azonban megvan az ereje ahhoz, hogy szétválassza ennek alkotóelemeit és hogy célozzon azokra a mechanizmusokra, amelyek — a rendszerszerű működési hibák miatt — képtelenek egy normális társadalommá összeállni. Annak ellenére, hogy a szerző stílusa különbözik a Bodor Adámétól, aki felnőtt korában, még a forradalom előtt ugyancsak kivándorolt Magyarországra, regényeik témája közös, éspedig egy disztópikus világ ábrázolása, amely összetéveszthetetlenül nyomja rá furcsa bélyegét a szereplőkre. A fehér királyban, illetve a Máglyában a szerző egy 11 éves gyerek, Dzsátá szemével láttatva írja le kommunista világot, másfelől egy másik gyerek, a 13 éves, Emma nevű kislány szemszögéből az 1989-es forradalmat közvedenül követő korszakot. Annak ellenére, hogy e két könyvnek nincs köze egymáshoz, időrendben mégiscsak egymáshoz kötődnek: míg A fehér király epikai fonala éppen a forradalom előtt szakad meg, a Máglya a forradalom utáni Románia képét rajzolja fel. A szerző legfontosabb könyve azonban A fehér király 29
