Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Történelem
odalépjen a felülethez, és húzzon egy vonalat? Aztán még egyet. Többet, mindig többet. És „a mű” talán soha nem készül el, a szerző sokszor nem is akarja. Az a rajz pillanatnyi vagy átmeneti feloldása egy lelkiállapotnak, élethelyzetnek, amelyből az illető szabadulni akar. A graffiti az internet korában megújul, túlél: már megjelent a virtuális térben is. Nyomot hagyni a világnak, beszélgetni — az emberben a késztetés örök. Itt az új technika hozzá. A Facebook „Wall”-ján, „Fal”-án ugyanaz történik, mint amit örök idők óta ismerünk, ugyanaz a késztetés nyilvánul meg. Ugyanaz a kommunikációs szükség és lehetőség — új technikával. Falfirka. Másként. És a törvény... A törvény egyelőre nem is tudja, mi lenne a teendő, a vonatkozó törvényrendszer még nem is létezik. Amit a számítótgépek képernyőin naponta láthatunk, az egyelőre a teljes káosz. Ebből a káoszból — és mérhetetlen nagy energiából — idővel bizonyára szép új világ születik majd. „A szabadság a törvény adománya” - írta Goethe. A 21. században, bízunk benne, majd felnövünk ehhez az igazi szabadsághoz. William Shakespeare aláírása Ki volt William Shakespeare? Mindenki ismeri a nevet, mindenki használja, boldog, ha egyáltalán említheti, szuperlatívuszokban írnak és beszélnek róla ötszáz éve, méghozzá folyamatosan. De hogy tulajdonképpen ki is volt William Shakespeare, arról mind a mai napig csak elméleteink vannak. Konvencióink, amelyek többé-kevésbé megalapozottak. Elméletek által. Biztos alapok? Alap? Hogy... még az aláírását is ismerjük. Hogy Stratfordban élt, onnan származik a dokumentum. Dokumentum! írásos. De - mondják a kutatók - először is Angliában van hat Sratford - which one? Melyik tehát? Az Avon folyó mellettiről van szó, Stratford on Avonről. A Mestert „az avoni hattyúnak” is nevezik néha. Hogy ott élt volna... Nem, semmiképpen sem - állítják más Shakespeare-kutatók -, aki a királydrámákat, egyáltalán azokat a nagyszerű szövegeket írta, az udvari szerelmeket, udvari intrikákat ismerte -, egészen biztosan az uralkodó közelében élt. És nem egy távoli kisvárosban élő félanalfabéta ember volt, aki még a saját nevét is nehezen tudta leírni. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az aláírást egy végrendeleten találták. Néhai William Shakespeare úr kizárólag vagyontárgyakról szól. Szó sincs szövegekről, egyáltalán színházról. Nem ez az aláírás? Nem ez az ember? Ki volt William Shakespeare? Nézzük csak meg közelebbről azt az aláírást, mit találunk. Jól kezdődik, annak rendje és módja szerint, aztán az írás második fele, utolsó harmada romlik. „Egy távoli kisvá98
