Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)

Tanulmány, recenzió, kritika

Kicsit féltem. A cigányoktól is, attól is, hogy berúgok a cseresznyétől. Pedig éltanuló pionírként többször mentem le oda, hogy iskolakerülő cigány osztálytársaimat óralátogatásra, tanulásra nógassam. Gyerekkoromban megmutatták, hogy hol állt régen az impozáns zsinagóga, a Rácz néniék telkén. Azt nem tudtam, hogy Harag György, a híres kolozsvári rendező zsidó származású, sem azt, hogy Tasnád szülötte, nem csupán a komédiaszerző Nóti Károly vagy a Pápua-Új-Guineát felderítő entomológus Bíró Lajos, akinek a bogárgyűjteménye a budapesti Természettudományi Múzeumot gyarapítja. Gizi fogorvos lett, most Ausztráliában él. Egy hússzállító teherautó hűtőkamrájában szökött át a határon 1988-ban. Az országhatár fél napi járó föld közelségben van. A dombon álló református templom tornyából szép időben Debrecenig is ellátni. A gótikus templomot ugyanaz a Vingárdi Geréb István püspök, Mátyás király unokatestvére építtette, mint Kolozsváron a Farkas utcában álló, gyönyörű társát. Mellőle indul a Rákóczi pince: a nagykárolyi Szentháromság kápolnát köti össze Tasnádon át az erdődi várral. Azon keresztül menekült a nagyságos fejedelem a nagymajtényi fegyverletétel után — így tartotta a legenda. Bulbuk Öcsi, az osztálytársam, egyszer bemerészkedett. Rádőlt egy gerenda, eltört a bordája. A pincét ezután lakattal lezárták. (Gyermekkoromban román eredetűnek tűnt az Öcsi családneve, felnőttként tudtam meg, hogy igazából örmény származásúak, mint a Merzák és a Hamzák, Keresztessyék és Tassyék.)

Hatékony — Kákánia olvasztótégelye érdekes nyelvi helyzetet hozott létre. Lengyelék, Sutáék és Zöldessyék, mint más, az északon elterülő Csögről beszármazottak, nem tudtak magyarul. Meinherzék, Fölkerék, Buchmüllerék és Schönsteinék, sváb nevük ellenére a román nevű Turgyánék, Bobék vagy Bozgáék, az olasz Beniniék meg a szláv hangzású családnevet viselő Panicsék, csak magyarul beszéltek. Nagymamám sohasem tanult meg románul, de a szomszédba költözött Lengyel Aurelné, Florica néni, aki anyjaként szerette őt, miatta megtanult magyarul. Nem lett gyermekük, engem a hiábavárt helyett szerettek, Florica néni a nagykárolyi járványkórházban is meglátogatott.

Határos — Pír, Pacal, Úsztató,/Pe le, Szarvad, Sodoró,/Szántó, Hatvan, Kávás, / S zpdem eter, Szilvás:/mind tasnádi járás. Nagyszüleien az iskolában tanulták a régi területi felosztás szerinti határ-körülírást. Addig mondogatták gyermekkoromban, hogy hamarabb ismertem versikeként az érmelléki szülőföldem szfp határát övező települések nevét, mint a falvakat a maguk valóságában. (Szilágypérben, Pacalban, Úszta tón, Pelén, Szodoróban sohasem jártam. Sződemeterre is csak Kölcsey miatt bicikliztem el középiskolás koromban, hogy a hajdani szülőházát, az akkori román ortodox papilakká változott épületet megnézzem.) A közeli Érmindszentre, Ady Endre szülőházához Erkáváson keresztül, gyalogtúrán vagy biciklivel lehetett kimenni. Mindszentnek {ahol senki se szent), volt meleg vizű strandja is, hamarabb, mint Tasnádnak, oda is gyalog mentünk a nyári langyos porban. (Öreg román bácsikák hosszú alsónadrágban áztatták magukat.) Az ákosi hévízű strandra is mentünk néha, megcsodáltuk közben a gyönyörű, Árpád-kori, román stílusú református templomát és az egyik utcán egy megrázó szoborcsoportot, amit az innen deportált zsidók emlékére állítottak. Genesen, {Genes, Isten tűle ments!) is volt meleg vizű fürdő, Nagykárolyban is. Az volt a román hatóságok elképzelése, hogy az altalaj Magyarország felé lejt és átfolyik a kőolaj, ezért mélyfúrásokat végeztek a határ mentén. Olaj nem volt, de termálvíz igen: így aztán megnyílhattak a Partiumban a meleg vizű fürdők. A miénk a Kisdebrecen nevű vá78