Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)

Tanulmány, recenzió, kritika

GERLICZKI ANDRÁS Kontextus és narráció — a Barbárok elbeszélője Gerliczki András 1963-ban született Nyíregy­házán. Kritikus, irodalomtörté­nész, költő. Szülővárosában él. Dolgozatom témáját a középiskolai irodalomtanítás gyakorlata kínálta, a megíráshoz viszont Szilágyi Zsófia 2012-es tanulmánya' adta a végső ösztönzést. Munkája az Irodalmi Szemle Oktatási Segédletében jelent meg. Gon­dolatmenetéhez kapcsolódva úgy látom magam is, hogy a művekkel való iskolai találkozás — ha a szöveggyűjteményt mint lelőhelyet tekintem — maga a steril kontextus-nélkü­liség. A tankönyvek ugyanakkor többszörös kontextussal falazzák körül — vagy jó esetben tágítják ki és nyitják meg — a szöveg világát. Az értelmező pedagógus szerepe eb­ben a közegben az interpretáció, vagyis a szó tágasabb és ősibb jelentésében a közvetítés, a közbenjárás. Szöveg és olvasó viszonyának segítése tehát. Ennek viszont feltétele a kontextus vagy kontextusok közös újraépítése, a mű va­lós helyének megtalálása. A Barbárok szövegére összpontosítva az egyik — tanórai — kontextus-kínáló elemzés Mohácsy Károly széles körben használt tizenegyedik évfolyamos irodalom tankönyve. Móricz művéről a következőket írja: „A Rokonokkal Mó­ricz végleg lezárta a dzsentritémát. A harmincas években újra a falu problémái felé fordult, s regényekben, novellák­ban, riportokban számolt be a parasztság, a tanyákon élő emberek ijesztő elmaradottságáról, babonás hiedelmeiről, gondolkodásmódjáról. Egyik legmegrendítőbb novellája ebből az időszakból a Barbároké A tankönyv életrajzi-iro­­dalomtörténeti-műfajelméleti közelítését tiszteletben tart­va tesszük hozzá, hogy — amint erre Szilágyi Zsófia írásai is felhívják a figyelmet — Móricz nem pusztán szövegteremtő elbeszélőként foglalkozik a „barbár” lélektani, morális, tár­sadalmi, kulturális problematikájával. Akár jegyzeteit, akár naplóját, akár hírlapi írásait tekintjük — különösen a tisza­zugi arzénes gyilkosságokkal kapcsolatos reflexióit -, azt látjuk, hogy komplex problémarendszer sűrűsödési pont­jaként jelenik meg, tér vissza a téma. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a Barbárok többlép­csős folyamat során kanonizálódik, nyeri el kitüntetett helyét az életmű rendjében. Az első megjelenés ebben a történetben különösen fontos, még akkor is, ha nem köz­­vedenül az értelmezéshez, hanem a szöveg létmódjának megértéséhez, befogadói közegének feltérképezéséhez 71

Next

/
Thumbnails
Contents