Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
élen járó cimborája, Szűts Dezső oldalán lelt vigaszt. Csakhogy utóbbi éppenséggel Fehér Dezsőné kedvese volt, Janka hazatérve a nyaralásból kiszimatolta a történteket, s hogy mentse a menthetőt, és visszanyerje a szeretőjét, elhatározta: unatkozó barátnéját megismerteti, összehozza Ady Endrével. A többit már tudjuk, az már az irodalomtörténet része... Ady így került be a Stern-házba, a Brüll família családi körébe, ahol a Párizsból hazalátogató Adél mellett a mamájával, illetve húgaival, Margittal és Bertával is megismerkedett. A vele egyidős Bertával hamarvást baráti, mondhatni pajtási viszonyba keveredett. Hamarosan Párizsba visszatérő nővére és a költő kezdettől bonyolult, számos bizonytalansági tényezővel kuszáit nexusát egyengetendő, Berta nem csak azt vállalta, hogy lebonyolítja Ady levelezését Adél irányába, hanem ő maga is sűrű levélváltásba kezdett Adyval. Amikor a maga mögött minden váradi hidat felégető költő a szülőfalujába menekült, Ermindszentről egyaránt írt Adélnak Párizsba és Bertának Nagyváradra, Bertának néha akár naponta is. Dénes Zsófia - egy későbbi „Ady-menyasszony” — az Akkor a kársak épp szerettek című könyvében - így rögzítette Berta emlékeit: „Követelt tőlünk leveleket. Néha pedig egy-egy kis levélke Párizsba juttatásért esedezett. Bár nekem eleinte aggályaim voltak, mégis teljesítettem kérését, minthogy tudtam, nővérem mennyire várja ezt a kis intimebb életjelt. Különben is nagyon együttéreztem mindkettőjükkel. Szuggesztív egyéniségű nővérem hatása alatt állottam, semmit sem tudtam neki megtagadni, de nagyon megszerettem Adyt is.” Berta felvállalta a költő lelki szemetesládájának a szerepét, Ady minden érzelmét, búját-baját, kétségét, gyötrelmét megosztotta vele: „Sokszor nem bízom a tehetségemben sem. Tele vagyok nagy, színes ideákkal, témákkal, s nem tudok dolgozni. Csak abban vagyok eltökélt, hogy januárra Párisban leszek. Minden esetben. Még akkor is, ha Ő - jaj de sokszor rémít a kétség — kiejt a leikéből”. Egy november 11-én keltezett levélben írta: „26 éves leszek. Nem éltem még semmit. Vagy gyötrődtem, vagy buta mámorral zsibbasztottam el magam. Most már pedig az öregség jön? Brrr!”. November 23-i levelében örömmel közölte Bertával, hogy Adél azt ajánlotta: közösen menjenek Párizsba. Naponta ír Bertának tervezett közös útjukról, érmindszenti hétköznapjairól. Verset írt Elűzött a földem címmel, s azon frissiben elküldteVáradra. December elsején gyerekesen panaszkodott: „Maga — az újabb levelében - mintha más volna már, hideg és a velem való foglalkozást megúnó? Ebbe a levelembe A.. .hoz írott néhány sort teszek. Jutassa el édes jó Bertuska, s aztán nyugtasson meg, hogy Maga a régi barátsággal gondol reám, a Maga szegény, nyűgösködő beteg hívére”. Egy Adélnak címzett levelében részletesen számolt be arról, hogy december elsején hajnalban Nagyváradra látogatott: „Szigorú inkognitóban érkeztem. Bíró Lajos várt és Dési Géza. (...) Délelőtt 11 órakor egy lefüggönyözött kocsiban, előzetes bejelentés után hajtattam Bertuskáékhoz. És itt naradtam éjjel Vá 2 óráig, amikor Budapestre indultam. Rendkívül kedves volt ez a nap. Már magam is kezdtem hinni, hogy Nagyságos Asszonyom mamáját a legbarátságosabb érzelmekre hangoltam. Családi tanácson, melybe én is bevonattam, elhatároztatott, hogy jan. 19-én indulunk”. 45
