Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)

Szatmári szerzők

az ujjaimban. A főzés hevében társaim teljesen megfeledkeznek rólam, senki nem törődik velem. Szúró fájdalommá alakul a zsibbadás, igyekeznem kell. Egymás után oldom meg takaróm szíjait, hajtom szét az oltalmazó prémeket. Mozduladanul fekszem a veszőbői font kasban. Merev ajkaimat mozgatva ismerem el döntésem helyességét; nincs értelme a halogatásnak, legfeljebb néhány napot nyernék, a végén úgyis rám találna a halál. Meg vagyok győződve, hogy társaim megértenek, kutyáimat és szerény készletemet tisztességesen osztják el egymás között. Fegyveremet és töltényeimet becsületesen sorsolják ki; üsztességes körülmények között nyer a szerencsés. Remélem, a folyó partján temetnek el, magas kőhalommal oltalmaznak az éhesen kóborló falkáktól, hullámok csobbanását hallgatva, zavartalanul álmodom végtelen történetemet.

30