Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)

Szatmári szerzők

Hirtelen felszabadulás — minőségi ugrása ez a fénynek, mely kiterjeszti a lelket és elsorvasztja a testet.

De ne nézzetek gyűlölettel vissza, és ne vessétek meg a templomot, melyben az éltetek lakozott, a hús fura törékeny szerkezetét, szégyenlősségét az éjszakában.

*

Az isten homloka mögött

Mintha az éji isten, homloka mögött élnék, mintha csillagokat gondolnék el és bolygókat és embereket.

Azonban az alapokból nyesegetek le mindent, mert nem gondolható ki a mindenség egésze.

Pedig csak az egészet uralván uralhatnád a részt is, középút nincs, csak erő vagy tehetetlenség.

De mintha az éji isten homloka mögött élnék, ahonnan olyan sok csillag látszik, mintha csak én magam gondoltam volna ki őket.

Nem teszek mást, csak asszisztálok elenyésző részben a nagy kigondolásban, csak nehézkesen betűzgetem a gondolat tisztásait.

Ebben az égi mozgásban megalkotván magamat, egy olvashatadan pont vagyok,

22