Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Események, évfordulók
Csáth Géza 1887-ben született és 1919- ben halt meg Szabadkán. Prózaíró, orvos. Eredeti neve: Brenner József. CSÁTH GÉZA Délutáni álom- Giza - mondtam a szobalánynak eressze le a sárga függönyöket és nyissa ki a zsalukat. így sokkal hamarább el lehet aludni. De minden negyedórában nézzen be és ha alva talál, költsön fel, mert nem akarok fejfájást. Kiittam a maradék fekete kávét, eldobtam a cigarettámat és végigdőltem a bordóbársony régi pamlagon. Egy pillanatra még fölnéztem az órára, két óra múlt tíz perccel... Ezen a délután egy néma grófkisasszonyról álmodtam. Ragyogó nyári délutánban fehér paripán lovagoltam Bagdad felé. A város tornyai, a ciprusok és a pálmafák felnyúló vékony foltjai remegtek, izzottak és elmosódtak a búcsúzó nap pirosló aranyporában. A kertek virágai minden illatukat kilehelték és a rózsák sóhajtása ott imbolygóit, torlódott az utamon összekeveredve a balzsamfák és tömjénfák szagával. Erősen sarkantyúztam derék paripámat, mert napszállta előtt a városba akartam érkezni. Megtapogattam övemben selyem erszényemet, amely tele volt aranyakkal, fölálltam a kengyelben és nagyot lélegzettem. Gyönyörű, édes, illatos, csodás délután volt. A lovam repült velem. Alig naplemente után beértem a városba. Lovamat a fogadós szolgájára bíztam és lesétáltam a folyóhoz. Mint egy lehelletnyi csók leányarcon - úgy omlott el az ég tündöklő kékségén az alkonyat narancsszínű fátyla. Szitakötők cikáztak a víz felszíne fölött és időnként kérészek repültek el a part mentén seregestől. Nekik meg kellett halmok, mire a nap lemegy. Elöl a part közelében ott úszott a vízen ezernyi és ezernyi elpusztult kérész. A tegnapi vagy a tegnapelőtti alkonyat temette őket - senki se tudta volna megmondani. Itt a folyóparton találkoztam a néma grófkisasszonynyal. Nagyszélű virágos szalmakalapban zöld fátyollal a vállain. Az arca gyengén rózsaszínűre volt festve. Apró fehér topánokat, fekete selyemszoknyát és fekete harisnyát viselt. Szürkészöld, fáradt szemei bágyadtan révedeztek az alkonyégen. Finom hideg, rajzos-kicsi ajkain ott lebegett a nagy, bölcs némaság. Odaléptem hozzá.- Grófkisasszony - mondottam -, hallottam rólad, hogy az ajkaid némák és beszélni nem tudsz, de a szemeid megmondják nekem, hogy a legtöbb bölcsesség benned vagyon. 127
