Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)

Események, évfordulók

TRENCSÉNYI LÁSZLÓ Vekerdy Tamásra emlékezem* Trencsényi László 1947-ben született. Habilitált egyetemi docens. Miskolcon él. Sokan sokféle emléket őrzünk Vekerdy Tamásról. Éle­te nyitott tenyér, hiszen könyveiben megírta. Emlékezhetnénk — roppant tanulságos — a korai hatva­nas évek ifjú, hol tétova, hol lázadó értelmiségi útkereső­jére (ő nevezte így magát: hobojára), aki végül menedékei és hivatási (nem kevesebbet: a gyerekszeretet hivatását) talált a Család és Iskola című folyóirat szerkesztőségében, Török Sándor közelében. Kevesen emlékeznek már arra, hogy ezt a különös havilapot a Gilihoti, a Kökójs^i és Bobojs^a, s persze más fontos művek írója szerkesztette akkor. A mi emlékezésünk szempontjából most mégiscsak ezek a „va­lóság” határait átlépő mesekönyvek, gyermekirodalmi al­kotások a fontosak, hiszen bár alighanem szerzőjük maga is szellemi száműzetésként vált pedagógiai lap szerkesztő­jévé, nem érezte magát rosszul ebben a közegben, s nem csupán az „antropozófia”, a steineriánus világkép elemeit tanította az ifjú munkatársaknak, de saját pedagógiai hitval­lásából is sokat adhatott. Bizonyára megint csak más emlékeket őriznek azok a szülők, akik terápiára hordták hozzá gyerekeiket, rajongó kapcsolatok, sikerek, már-már csodás gyógyulások emléke jelzi ezt a korszakot sokakban. Aztán a mozgalmas nyolcvanas évek jöttek. Az alterna­tív pedagógiák iránti érdeklődés reneszánsza — olyan törté­nelmi helyzetben, amikor a hatalom (még magát szocialis­tának nevező is) már nem merte vasfüggönnyel elzárni az eszmék áramlását. Jelesül a szabadság leheletét sugalló pe­dagógiai eszmékről volt szó, köztük elsők között — Tamás ennek szolgálatába állította kapcsolatait és tekintélyét — a Waldorf-pedagógiáról, a teljes Montessori-szellemiségről, a francia néptanító népi pedagógiájáról, Célestin Freinet-ről, a jénai professzorról, Peter Petersen korábban eltitkolt (az NDK-ban betiltott) iskolamodelljéről, a németorszá­gi szociáldemokraták egyenlő esélyekhez segítő Gesamt­­schule-járól vagy éppen a drámapedagógiáról (Vekerdy ez ügyben, szintén az elsők között, Mérei Ferencet váltotta a reformista gyermekszínjátszó fesztiválok tanácskozó-ta­nácsadó zsűrijében). S el ne feledjük: Waldorf-könyvében ő szolgáltatott igazságot a debreceni professzornak, Kará­csony Sándornak is. 113

Next

/
Thumbnails
Contents