Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Történelem
polna környékén, illetve a régi ravatalozóhoz vezető út két oldalán helyezkedik el. A római katolikus parcellák hátsó részében vannak az I. világháborúban elesett katonák sírjai, ezek előterében áll a tiszteletükre emelt emlékmű. A Kabelik Gyula által tervezett és kivitelezett 6 m magas oszlopot 1925. május 20-án avatta és szentelte fel dr. Horvát Jenő piarista atya és Vida Lajos görög-katolikus lelkész . A talapzatán egyszerű felirat: „Pro Patria 1914-1918”; a márványtábla, amely a neveket tartalmazta, sajnos eltűnt. Az emlékoszlop mögött egy 25x25 m nagyságú sírkertben van a második világháborúban elesett román katonák nyughelye, amelynek másik végében egy kőtáblán a hősi halottak nevei szerepelnek. Ennek a közös síremléknek a szomszédságában 2013. november 1-re készült el a második világháborúban, a tordai csatában résztvevő és a kórházvonaton, valamint a Károlyi kastélyban működő hadikórházban elhunyt honvédek emlékére emelt emlékmű, akiket ebben a temetőben helyeztek örök nyugalomra’ . Az emlékoszlop közvetlen szomszédságában helyezkedik el a német katonák síremléke fekete márványból, közepén kereszttel, két oldalán oszlopokra helyezve egy-egy örökmécses. Az emlékmű felirata: „HIER RUHEN 200 DEUTSCHE SOLDATEN”. A német katonák emlékművével szemben áll a nagykárolyi deportáltak emlékműve, amelyet 1999-ben a nagykárolyi Német Demokrata Fórum kezdeményezésére emeltek. A fehér márvány alapon két fekete andezit kőtáblára vésték fel a 105 deportált nevét, a táblák alsó részére három nyelven (németül, magyarul, románul) a következő feliratokat írták: „Örök emlékül a% 1945-ben elhurcoltaknak”. Az emlékművet 1999-ben emelték . A nagykárolyi Német Demokrata Fórum a nagykárolyi római katolikus plébániákkal és a deportáltak hozzátartozóival együtt minden év januárjában közös megemlékezést tart az emlékműnél. Minden valószínűség szerint, a temetőnek ezen a részén volt a hősök temetője is, ahol az 1848/49-es szabadságharcban részt vevő honvédeket temették el. A fennmaradt levéltári források szerint közel 20 honvédet temettek el ebben a parcellában, valamint osztrák császári katonákat és horvát hadifoglyokat is ide helyeztek örök nyugalomra. Több egyházi személynek is ebben a temetőben van a sírhelye: KovrigAttur (1817- 1883) plébános , az 1848-49-es szabadságharcban tábori lelkész; dr. Tyukodi Mihály (1916- 1997) pápai prelátus, teológiai tanár; Zaharáns^ky István (-1943) címzetes kanonok; Moldován Endre (1853-1943) plébános, szentszéki tanácsos; Dicsig Béla (1889-1967), Haugg Leó (1846-1910) szentszéki tanácsos; Uhár József - Sch. P (1925-2002). A Kalazanci Szent József római katolikus plébánia templom levéltárában őrzik azt az 1882. február 12-én kiállított okiratot, melyben a plébánia egyháztanácsosai jóváhagyták Palczer Ernő házfőnök kérését az elhunyt kegyes tanítórendbe tartozó atyák közös sírhelyét illetően. Az említett forrásanyagból megtudjuk azt is, hogy ennek hiányában a piarista atyák végső nyughelyeként ebben az időszakban mindkét városi temetőt (Rozália és Mesterrészi) használták. A döntés értelmében a közös temetkezési helyet Rubleczky Albert temetőőr háza közelében, a temető kerítése mellett jelölték ki. A közös sír elkészítésére már Prichenfried (Princhenfeld) József piarista atya is hagyományozott 1100 forintot, mely 1891. november 5-én készül el.39 Ekkor öt piarista atya kihantolt holttestét temették el újra a közös sírboltba4". 105
