Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Történelem
és templom felújítási munkálatait végezte el az egyházmegyében. A munkálatok során elvezették az épület alatt felgyűlt talajvizet, betömték a pincét, megerősítették az alapot, és szellőztető rendszer kialakításával megszüntették az épület salétromos állapotát is. Kicserélték a kápolna csatornáját, valamint javításokat végeztek a tetőn is. Kívül-belül újra kivakolták az épületet, felújították a padokat, és légkondicionáló berendezést szereltek be. Szakemberek segítségével restaurálták a festményeket is, új csillárokat és falilámpákat szereltek fel. A felújított épületet Ft. Reszler Mihály nagykárolyi esperes szentelte fel’1. 2017-ben az épület elé egy fából készült félereszt építettek, ugyanakkor kicserélték a kinti padokat is. A temető sírjai rendezettek, többnyire betonkeretbe foglaltak. A sírjelek andezitből, márványból, kőből vagy műkőből készültek, legtöbbször díszítőmotívumként megjelenik a kereszt, angyal, galamb, szív, örökmécses, virág, vagy ezek keveréke is. Több esetben, ha a sírban eltemetett emberek más-más felekezethez tartoztak, ezt a sírkövön is jelölték (reformátusoknak általában szomorúfűz, evangélikusoknak szív). A sírkövek felirata egyszerű, leggyakrabban a név, a születés és az elhalálozás éve, ritkábban a foglalkozás, hivatás is megjelenik. A sírkő alsó részén a hozzátartozók a kegyelet jeléül különböző feliratokat vésetnek: „"Emlékük legyen áldott”, „A feltámadás reményében”, „Emlékük örökké él”, „Nyugodjanakbékében”, ,A^Z örök világosság fényeskedjék nekik"; ritkább esetekben, főképpen fiatalon elhunytaknál sírversek vagy bibliai idézetek is előfordulnak. Több esetben az elhunyt/ elhunytak tűzzománc arcképe is a sírkövön van. A Mesterrészi temetőben van a város három legkorábbi sírja. Ezek barna homokkőből készültek, obeliszk alakúak, s egy kivételével töredékes állapotban maradtak ránk, feliratuk és a rajtuk található évszám szerint 1817—1820 között emelték őket. A kápolna mellett álló töredékes sírkövön csak a név olvasható: „Boljitff Baulina élt 2 évet, mgh. 1818 okt. Tőle nem messze található egy másik, hasonló homokkő obeliszk, melyről csak a kalapdísz hiányzik. A háromoldalú oszlop három darab, 20 cm átmérőjű kőgolyón áll, amelyek egy kb. 50 cm magas talapzaton állnak. A vésett felirat mindhárom oldalon végigfut a csúcstól a talapzat felé: „Itt nyugszik/ néhaiI Veress Péter/ először/ Szilágyi/ Therésfa/az után Szilágyi/Borbála! férje! Jó férj gondos! atya/ egyenes/szívű/ ember/ társ/ hivtisgj tartós/ és szerető/Életének 57-ik/esztendejében!Martins/26-án 1820/ ez árnyék/ világból/ kimúlván/Második/ élete/párja/mellé/ temettetett. Árvaságra/ maradt/gyerkmekei/jó szüleiknek/örök emlékezetére! hálaadó tiszteletéül! ez oszlopot/ emelték Jámbor utazó/állj meg e/sírhalom/mellett és/mondj áldást/jó szüléink/hamvaira/ Az árva/ Gyerekek/rölpedig/ légy jó emlé/ kezettel”. Alul keretben: „Ide követte/ nagy attyát/Dusán Emilia/ kisded/ unokája ”i3. A harmadik obeliszk, amely teljes egészében megőrződött a temető belsejében, az egykori városi kórház fala mellett található. Az oszlopon a következő sírvers olvasható: „Hol/a ház] tnás/Isten/ségnek/Eáklyá/ i lobog/ va ég/ nek/Szentelt/ hamv/ vedrek felett/ e Néma/ sír/kő megett/Szép Vio/Iák pezş/dűljenek/Borotokból/szépítsenek/Itt a Kemény/partjára/az ujj/ Mennyviradtara/Száraz „Özv. Dobiolnoki Antalné élt 65 évet”, alul a talapzaton „Dobiolnoki Julia 1817,ß\ A három homokkőből készült obeliszken kívül még több kőből készült sírhely van, amiket a XIX. század második felében emeltek. A régi sírkövek jelentős része a temetőká104
