Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Történelem
ott tart, hogy a legenda elszakadt témájától - ha már egyszer folyamatosan megragadhatadan, tettenérhetetlen, bizonyíthatatlan a legenda magában a mesélésben, mesélni akarásban generálja magát tovább. A 21. században Nessie és társai sokakat felébresztenek. Már nem sárkányokat, szörnyeket keresünk - és győzünk le, persze, vitézen -, hanem másképpen mondjuk magunkat és világunkat. A szimbólum-teremtés legendák születése két egybeeső utat jelent, valamely témán megszületik a jelkép, és a fontosabb aztán a visszahatás: a folyamat, ahogyan valamely jelkép jegyében egyesülünk vagy különbözünk. A téma itt már akár el is tűnhet. Elslisszolhat. Hajrá, Nessie, éld az életed. Maradj titok. A betevő szimbólumgyártás és -kergetés úgyis és mindenképpen működik. Az első két évtized Hölgyeim és Uraim! Még egy jó év, és olyasmit élünk meg, sőt produkáltunk, amit Európa embere évszázadok óta nem. Egy új évszázad, és a mi esetünkben új évezred első két évtizedében Békét, Békét, és megintcsak Békét. És ebben a békeperiódusban példátlanul gyors civilizációs és kulturális fejlődést. Halleluja! És mindez nem vélemény, hanem lásd a történelmi dátumokat, már tény. Európa zaklatott, ma sincs teljes, kontinentális nagy rend, mert... mert... mik történnek... Nézzük csak a tévéhíradókat. Stresszelő tévéhíradókat nézni. De béke van. És mit tehetek én? - kérdezheti bárki. Munkahelyre járok, aztán haza, a családommal törődöm. „Mindenki szem a láncban” — mondja versében Illyés Gyula. Hát elértük, hogy a 21. század nem kontinentális háborúval, rombolással, pusztítással kezd, mint a többi század. Békével jöttünk, az első két évtized, az új század, az új évezred békéjével. A béke nem a háború távolléte, hanem a lélek nyugalma — mondja a filozófus. Célegyenesben vagyunk, drukkoljunk magunknak. 100
