Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)
Társművészetek
Mi minden jót hozhat a tábor a gyerekek életébe? Vcjon építő lehet-e lelkileg egy-egy ilyen együttlét? Szabályokat követve, esetleg saját, önálló döntéseik nyomán fejlődnek-ejobban? Az a tény, hogy együtt készülünk fel a táborra, hiheteüenül összefűzi a gyerekeket. Együtt tervezünk, gyűjtünk, megtanuljuk a rovásírást, ezzel üzenünk egymásnak. A titok minden formában vonzó. Már az odavivő vonaton leveleztek egymással rovásírással, nagyon jó gyakorlat, egyben jó időtöltés volt számukra. Egy másik alkalommal a buszban haladva állomáshelyünk, Soltvadkert felé, egy kislány mesélte el a többinek A% esfist tó kincse című ifjúsági regényt, melyből meg is tanult egy kedves szövegrészt. A másik lányka, aki jó fantáziája mellett remek zenei készséggel is rendelkezett, megzenésítette. Mire a táborba értünk, elkészült az indulónk mindenki örömére. Szívesen és sokszor énekeltük el a dalt sikeres törzsi rajtaütések után. Egy olyan gyerekcsapat, amely a mindennapokat együtt küzdi meg az iskolában, s ott sok lehetősége volt önállóan alkotni, helyzeteket teremteni, azokhoz eszközöket találni - a megvalósítás közben számos élményt élhet át, - életre szólóan szép hangulatokat őrizhet meg magában. Az egymásra utaltság a jó életfeltételek kitalálása, kimunkálása közben, pl. a sátorállítástól indulva, a ruhák tervezése, a hozzá illő anyagok kiválasztása, varrása, majd feldíszítése, teljesen önálló munkát kíván tőlük. Rendben tartani a a dolgaikat, fekhelyeiket, sátraikat, mindeközben pedig alkalmazkodniuk kellett nehézségekhez, változásokhoz, az otthontól való távoliét szokadanságához, a tábori élet valóságához, nappal és éjjel a többi gyerek életéhez, mozgásához. Az együtt megalkotott törzsi szabályokat be kellett tartani, azt megszegni nem lehetett. A mindennapi játékok hol közösen, hol törzsekre osztódva zajlottak. Nagy csaták alakultak ki törzsek között egy elcsent tomahawk, egy be nem tartott ígéret ürügyén, melyek többször számháborúban csúcsosodtak ki. Ezek a csaták a törzsfőnök és helyettesei szigorú részvételével történtek meg. Amelyik törzs nyert, játék- és terepválasztási jogot kapott, s ezt mindig nagyon komolyan vettük. Meg kell emlékeznünk a törzsfőnök szerepéről. Különlegesen nagy hatása van, ha a gyerekek egyéni tulajdonságainak ismeretében vezeti a tábort. Aki a tanévek folyamatában alkothat képet, gyűjthet ismereteket a részvevőkről, az értően tudja összehangolni azokat. A törzsek felállításában is gonddal ügyel arra, hogy kiegyensúlyozottak legyenek az erőviszonyok. Nem az ádáz versengés a cél, hanem éppen az értékek jó elosztása, mely ezáltal sokkal több jó hangulatú eseményhez ad reményt. Tudni és jól összehangolni kell a csoportban megtalálható adottságokat, készségeket! Amellett persze nem szabad megfeledkezni a szimpátia által kialakult kapcsolataikról sem. A törzsek között, de a törzseken belül is elérhető egyensúlyra kell törekednie, miközben nem tévesztheti szem elől a természetesen jelenlévő ellentéteket, erős egyéni tulajdonságok miatti összezördülések lehetőségeit, folyamatos kézben tartását. Már a táborra készülve rögzíti magában, hogy a céljai között kinek, milyen tulajdonságát kell majd edzeni, továbbérlelni; miért kapjon fő helyet a gyengébb, a lassabban érő gyerek. Számtalan példát lehetne előhívni, ám legalább egy példát említsünk meg belőlük. A társai között a még több esetlenséget elkövető, se iramban, se találékonyságban őket meg nem közelítő fiúcskának törzsbéli szerepét keresve, a „futár” megjelölés jutott eszembe. Akinek a tiszte volt, hogy a törzsfőnök munkáját 91
