Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
megvalósulhasson, a Romániából származó írók legtöbbje elutasította a származásukra utaló olyanszerű besorolást, mint romániai vagy bevándorolt író. Helyette a saját imázshoz való jogot kérték ki maguknak, ezt nyomatékosabbnak találták, mint a sokszor felületes kulturális, regionális vagy etnikai besorolást. Az 1989-es kelet-európai változásokat követően jelentősen megélénkült a német irodalomtudomány érdeklődése a német irodalom regionális jelenségei iránt. Ezzel a gesztussal új értékdimenziókhoz jutott a külföldi német irodalom, megtörtént a rég esedékes rangsorolása is: „ötödik német irodalom” (ti. a nyugat-német, a kelet-német, az osztrák és a svájci német irodalomhoz sorakoztatva), de használatos a „regionális irodalom” kifejezés is. A témával foglalkozó könyvek, kutatások és tudományos tanácskozások sokasága jelezte az érdeklődés intenzitását. A kelet-európai kommunizmus bukásával lehetőség nyílt a közép-kelet- és délkelet-európai német irodalmak tanulmányozására, megindult az együttműködés a keleti régiók germanisztikai központjaival: Krakkóval, Breslauval, Prágával, Pressburggal, Budweisszal, Presowal, Bukaresttel, Nagyszebennel, Kolozsvárral, Brassóval, Temesvárral, Zagrebbel, Laibockkal és másokkal. Addig nem volt lehetőség valóságfeltáró és objektivitásra törekvő tudományos munkára, elzárták a kutatások elől a romániai, a csehszlovákiai és a jugoszláviai archívumokat, hagyatékokat, könyv- és folyóirat-gyűjteményeket. A grazi Kari Franzeus Egyetem Germanisztikai Intézete, különösen pedig a müncheni Südostdeutsches Kulturwerk 1990 óta folyamatosan szervez tevékenységeket ebben a témakörben. A témán belül állandó figyelemmel kíséri az írott média a romániai német irodalommal kapcsolatos eseményeket: a 'Büdostdeutsche Vierteljahrsblätter; a Neue LJtaratur., az Allgemeine Deutsche Zeitungfiir Rumänien, a Neue Banater Zeitung és a Karpatenrundschau. Mára közülük több el is tűnt a médiapiacról. Összeállításunkban a felsorolt kiadványokban megjelent fontosabb tanulmányokat, ismertetéseket használtuk fel választott témánk bemutatására, ezeket külön is megjelölve a könyvészetről szóló fejezetünkben. A teljesség igénye nélkül négy témakörben villantjuk fel a romániai német irodalmat érintő kérdéskört: az első a fogalomtisztázásé; a második a Romániában eltöltött utolsó évtizedekkel foglalkozik, kiemelve az Aktionsgruppe Banat írói csoportosulás tevékenységét; a harmadik a romániai német szerzők kivándorlását és beilleszkedését követi nyomon és a negyedik a továbbélési kísérletekről szól. Utolsó évtizedek Romániában A hetvenes, de leginkább a nyolcvanas években a romániai német íróknak meg kellett küzdeniük a nyelv hatásközegének fokozatos leépülésével, nem volt teljes értékű nyelvi eszközük valóságmodellezési kísérletezéseikhez, és a fennmaradó rész nem volt elegendő a romániai valóság művészi megformálásához. Ehhez társult még az is, hogy a művészi kifejezés a diktatúra kényszere alá került; ha valaki nyelvileg képes is lett volna, a cenzúra miatt nem mondhatta el, amit akart. Mindez sokkal egyszerűbb volt a nagyközönség számára, amely a nyelvet mindennapi kommunikációs eszközként használta, nem élettartalmak kifejezésre. Általában az állampolgárok gyorsabban és gondtalanabbá illeszkedtek be a változó társadalmi helyzetbe, mindennapi előmenetelük és tudatállapotuk inkább szociális és kevésbé nemzeti jellegű volt. Az államnyelv felvétele biztosította számukra a társadalmi beilleszkedést, a tovább- és túlélést, az adott körülmények között egyébként 68
