Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)

Szépirodalom

KÜRTI LÁSZLÓ Európai Bölény- emlékezés Kányádi Sándorra -Kürti László

1976-ban született Vásárosnaményban. Költő, szerkesztő, tanár. Mátészalkán él.

Az európai bölény kétszáz éve kihalt Magyarországról, ami nemcsak az anyaországot, és nem csak a teljes történelmi Magyarországot, hanem állítólagosán a teljes kontinenst érintő, ex katedra tudományos megállapítás. Az igazi nagybölények viszont nem törődnek a kontinens tudósai által kinyilatkoztatott tényállással. Reggel korán ébrednek, megmossák az arcukat, átolvassák a maileket, napilapot, megválaszolják, ami még szóra, szájra, tettre érdemes, és mert dolguk van, akár a hargitai tehénpásztoroknak, kihajtják barmaikat, szavaikat a lankás, kövér füvű legelőkre.

És tudják, nem érdemes kétségbeesni, rohanni a faluba, farkast kiáltva, és tudják, hogy nincs, aki segíteni, összeterelni jönne, amikor szétfutnak a szemük elől tarka barmai a szónak. Tollat, botot elejtve, nyitva tartott szemmel bámulnak bele a hunyortalan napba, mert a farkas is csak tükre a tájnak, vajúdó gyámoltalan jószága a júniusi koradélutánnak.

Május tizedikén születni romániai magyarnak, egy vitán fölüli, nagy román ünnepen, meglehetősen erős belépő az életbe, költőien jellemző, őszinte pofátlanság, de a rendszer nemcsak hogy nem felejt, hanem egyenesen kijavítja a hibát.

„Kisfiam, te május tizenegyre leszel anyakönyvezve, el is patkolhatnál, mint a szomszéd kancája vagy épp az itt maradt árva csikó, vagy a kilenc kutyakölyökből az az egy, az el nem ásott, meghagyott vaksi korcs. Ezek vagytok ti hárman, ez az Egy, ez a bizonytalan, szuszogó kis ellenállása a világ nagy, mindent elsöprő eszméinek! Majd anyakönyvezünk holnap, ha lábra áll a csikó, ha csecsre lel a vaksin nyüszögő eb!”

Költők is csak születnek, vakiáinak és halnak, mint a jószág, mire hát ez a nagy felhajtás? Legyen elég csak itt megírni, ott mondani el, sötét szobában könnyezni meg. „Vers az, amit mondani kell!” Vers az, amit abba sem lehet hagyni, ami sláger marad és dúdolod, énekled a közértben, amiben, mert van úgy, egy rím nem sok, de annyi sincs benne, ami ha képen vág, sajog a helye még napokig, amitől szétpattan a melltartó és felcsúszik a szoknya. Vers az, amire nincs bocsánat, ami férfivá, nővé szentel.

15