Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Események, évfordulók
KONDOR KATALIN Kölcseyről Sződemeteren 2017-ben* Kondor Katalin 1946-ban született Debrecenben. Közgazdász, újságíró. Budapesten él. Tisztelt Ünneplő Közösség, Hölgyek és Urak! Valaki nemrégiben azt mondta nekem — az oktatás ügyében járatos emberről van szó —, hogy Kölcseyről már nemigen tanítanak a Himnuszon kívül valamit. Alig akartam elhinni, mert az utóbbi években egyáltalán nem foglalkoztam az oktatás gondjaival. Mindenesetre meglepődtem a mellőzésén, bár mindig hittem, és most is hiszek abban, hogy egy jó és művelt tanár mindent megtanít, amit fontosnak tart, akár benne van a kötelező tananyagban, akár nincsen. Ám ettől függetlenül érdemes feltenni a kérdést, vajon miért szorult ki az oktatásból, közművelődésből Kölcsey, és jó néhány más nemzeti büszkeségünk. A számomra kézenfekvő válasz egyszerű. S így szól: a mai kor embereinek talán a többsége korszerűtlennek tartja az „Isten, áldd meg a magyart”, a „Hazádnak rendüledenül légy híve, ó magyar” felszólítást, Himnuszunk és Szózatunk gyönyörű kezdő sorát, nemigen érdekű őket hazánknak e két versbe is belefoglalt történelme, nem rezdül meg lelkűk a magyar nép zivataros századainak összefoglalásától, és az Istent már rég kiiktatták az életükből. Kölcsey és Vörösmarty tehát avítt. Bizonyára jobban érdekelné őket egy ’Isten adj több pénzt’ kezdetű fohász, és bizonyára nem fogják fel, hogy nem lett jobb attól nekünk, hogy immáron „nemzetközivéhéhéhé” lett — ha még emlékeznek az Internacionálé folyton énekelt soraira nem is holnapra, hanem mára már a világ. Itt tartunk. Sajnos jó néhányan majmolják a liberális — szerintem álliberális — Nyugatot, azt a társaságot, mely közömbösen nézi, hogy egymás után zárják be a templomokat, amely nem hallatja a hangját, ha valamelyik vezetője, mint például néhány hete a franciák első embere, kijelenti, hogy francia kultúra márpedig nincs, csak franciaországi kultúrák vannak. Lelke rajta! Csak azt nem érti az ember, miért tűrik ezt bárgyún az államok jobb érzésű polgárai. S miért tűrik az önsorsrontó behódolást az iszlámnak, miért nem lázadnak a genderszemlélet eluralkodása ellen, a végtelenül káros és hamis PC beszéd ellen, melyek következtében például Londonban már nem lehet azt mondani, hogy hölgyeim és uraim, mert nem illik megbántani azokat, akik 95
