Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Történelem
alkalmazottait, a 10 éven aluli gyermekeket, és a városban 8 napnál kevesebbet időző idegeneket. A tulajdonos nyilatkozhatott úgy is, hogy nem használja a kerékpárt, ebben az esetben viszont ellenzárral látta el az adóhatóság a blicceléseket megakadályozandó. A „kerékbilincset” a tulajdonos kérésére bármikor levehették, miután adóját befizette.“ Méltányosnak és kifejezetten pozitívnak értékelhetők a cselédek, iparostanoncok védelmében hozott rendelkezések, mint amilyen p. o. a sütők, cukrászok és mézeskalácskészítők számára kidolgozott szabályrendelet. Ez meghatározza, hogy a sütésre használt helyiség nem szolgálhat sem lakó, sem hálóhelyül. Továbbá, hogy a segédek és tanoncok tiszta, jól szellőző, tiszta ágyneművel ellátott szobát kell hogy kapjanak. A 10.§ azt is kimondja, hogy tilos a műhelyben fésülködni, testápolásra használt eszközöket tartani, továbbá pipázni, szivarozni vagy cigarettázni. A javaslatot általában szigorúbb módosításokkal ratifikálta az 1905. októberi közgyűlés, pl. nem elég hetente, hanem naponta kell felsúrolni a padlót, s kötelezővé tette a műhelyekben a beton vagy aszfalt burkolást.“ 5. Domahidy megítélése az eddigi ismereteink alapján Domahidy 1905. végén maga kérte a felmentését a belügyminisztertől, így a törvényhatóság november 30-i közgyűlése már a kinevezendő új főispán személye körül forgott. Egyelőre még nem lehetett tudni, ki követi Domahidyt, azonban a testület elfogadta a jóléti bizottság indítványát, és határozatba foglalta, hogy ismeredenül is alkotmányellenesnek tekinti az új főispánt. Alapos oka volt ui. feltételezni, hogy az új főispán „brutális erőszakkal fog betörni, hogy jogot, törvényt, igazságot és mindazt, ami előttünk magasztos és szent: - lábbal tiporjon.”" Figyelemre méltó, hogy a közgyűlés igyekezett tisztázni, hogy döntése nincs összefüggésben a távozó Domahidyval és független az ő személyétől: „kizárólag a rendkívüli helyzet által teremtett rendkívüli körülményeket” tartotta szem előtt.11 Domahidy 1906. január 1-én búcsúzott el a város tisztikarától. A sajtó érdemei elismerésével sajnálatosnak látta a főispán távozását, és úgy tűnik, éles határvonalat húz Domahidy, mint ember, ill. a között a tényállás között, hogy egyszersmind a gyűlölt Szabadelvű Párt képviselője: Domahidy két évig volt városunk főispánja és ezen idő alatt páratlan igazságosságával, nemes törekvéseivel, a város szellemi és anyagi ügyei fellendítésére szolgáló buzgalmával mindnyájunk szeretetét, becsületét és tiszteletét kiérdemelte. Modern ember lévén, hatalmas érzéke volt az alkotás és haladás iránt, és azon eszméit, melyeket két év alatt megérlelhetett, be is végezte. Főispáni működése, ha hosszabb időre terjed, bizonyára üdvös lett volna a város közügyeire [...] mert Domahidy Elemér [...] igazi, magyar nemes ember, póz és hivalkodás nélkül, folyton egyenes úton jár, mellékutakra lélekben nem tévedő, a munkát szerető, az eredményt megbecsülő, a szorgalmat méltányoló gavallér... 1906. január 2-án megérkezett az új főispán Kovács Gusztáv személyében, akit kis híján meglincselt a tömeg. Az esetet Irinyi részletesen dokumentálja megnevezve a zendülés elkövetőit is: Hart Tivadar, Sándor József, Szilágyi István, Spitzer Géza lakatossegédek, ill. 78
