Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Szépirodalom
Csak a fehér köpeny tudott volna kiszigetelni a világból. Micsoda játék a sorsnak! — és nem voltam benne szerencsés. Még fiatalnak tarthatnám magam?! Egy negyvenéves ember életében két világháború. Fehér köpenybe bújva maradhattam volna csak kívül, kívül az egészen. Doktornő drága, kedves Johanna, magát védi ez a fehér lepel, amit köpenyként visel. Kegyeden a fehér bugyi is minőségileg más. A kegyed fehér bugyija, ha szabad úgy fogalmaznom: egyenbugyi. Magát egy orvosi diploma jogosítja fel és kötelezi a mindig tiszta, fertőtlenített fehér egyenbugyi viselésére. Ha a társadalom következetes akarna lenni - ritkán akar —, akkor a nem egészségügyben foglalkoztatott nőktől meg is vonhatná a fehér bugyi viselésének jogát. Látja, itt mégiscsak megnyilvánul némi tolerancia, s ez mindenképpen üdvözlendő... Felpaprikázódott dr. Márkus Johanna! Majdnem hisztériázni, ó én orvosnőm, ez nagyszerű. Homo homini lupus. Ember embernek farkasa. Ez kijelentés, de amúgy csupán azt jelenti ki — magáról! — a kijelentés, hogy ez a kijelentés, mint kijelentés: nem helyes. Mert elítélő kijelentés. Tehát ítélet, és nem kijelentés! Analógiás alapon: Homo hominipsichologus. Hát milyen jogon lehet ember embernek pszichológusa, kedves Joan?! Egyik ember lelkére diplomával igazolt fehér bugyit adunk, és e lélek ekként megerősíttetvén adekvát keretet — jogosítványt! — kapott egy másik lélek piszkálására, gyógyítás ürügyén? Asszonyom, egy orvosnőnek el kell viselnie a kritikát. Nem is kritikát, a logikát! Én ebben a kérdésben itt személytelenül állok. Én épp csak hangot adok a logikának. Nem akarom én kegyedet heccelni, ne vetkőzzön ki magából. Ha kivetkőzik magából, az logikailag annyi, mintha kivetkőzött volna a fehér egyenbugyiból, ami fizikailag távolról sem igaz. Mint észleljük. Pedig támogatnám, ó mennyire támogatnám, hogy kegyed kivetkőzzön a fehér orvosi egyenbugyijából! Ajjaj! Na jó, nem heccelődünk. Viszont intézze el, hogy én itt valamiféle egészségügyi kiképzést kapjak. Szanitéc akarok lenni. Talpig nemzetközi egészségügyi fehérbe akarok öltözni. Én ezért jövök ide szívesen. Távoli cél, közeli ok. Hogy beteg volnék: távok ok, és közvetlen, közvetítő cél. Énekesnők, doktornők Enerváltságom jele, hogy ingerel az asztalon ketyegő óra? Az arcára van írva, drága asszonyom: örül, hogy „harap a beteg”, mint a hal. Ámde: elsősorban nem vagyok olyan jaj-de-beteg, és nehéz lesz engem kihorgászni. Attól tartok — és nagyon félek —, hogy legalább olyan jártas vagyok a pszichológiai tudományokban, mint kegyed, drága, gyönyörű doktornő. Olvasmányszinten persze, a gyakorlatban nem tudom, hogyan néznek ki a dolgok. 6
