Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
A 18. század második felében megjelent a polgári emlékkönyv, s az emlékjegyzés átkerült a társasági, a családi körbe. Ettől kezdve hosszú időn át az emlékgyűjtés a női kultúra része marad. Ez az időszak a biedermeier, a szentimentalizmus, a romantika kora. A híres auktoroktól származó idézetek elmaradoznak, helyüket érzelemtől fűtött versek veszik át. Ez a repertoár, vagy ennek a repertoárnak a tematikája, formai eszközkészlete variálódott és aktualizálódott a következő évszázadokban. A 20. század első felében a frontra, katonáskodni induló férfiak is emlékverses füzetet nyitnak. A második világháborút követően az iskolai oktatás expanziójára kerül sor. Az 1960-as években az emlékírás az érettségi előtt búcsúzkodó iskolások szokásgyakorlatában kap helyet. Az 1970-es évektől - a tablókészítés, a szétosztható kicsengetési kártya elterjedése idején — kiszorul az érettségi előtt elballagó osztályok rítusából, az emlékverses füzet a VIII. osztályt végzők kezébe kerül, majd az 1980-1990-es évek fordulóján a III-IV. osztályosok nyitnak füzetet, írásgyakorlatként.' A beszédhelyzet és -esemény Az albumok és az emlékverses füzetek történetének áttekintéséből egyértelművé válik, hogy emléksorok bejegyzésére az együttlét megszakadásakor, egy alkalmi találkozás végén, a búcsúzkodás helyzetében, azaz fiatalkori átmeneti rítusban kerül sor. A peregrináló diákok egy egyetemről való távozásukkor tanáraikat, diáktársaikat kérik fel emlékhagyásra. A polgári családok nőtagjai egy üdülés idején alkalmi ismerősüknek, vagy a családjukat meglátogató vendégeknek adják kezébe az emlékes füzetüket. A frontra, kaszárnyába vonuló férfiak induláskor otthonról visznek emléket magukkal az idegen világba, a kaszárnyában pedig megkedvelt sorstársaikkal jegyeztetnek emléket. Az iskolai emlékverses füzetek hónapok alatt készülnek el. A tulajdonos rendre kéri fel barátnőit, barátait, közeli rokonait a bejegyzésre. A bejegyzés ritkán történik az iskolában, gyakoribb az, amikor a felkért személy 1-2 napra magával viszi a füzetet, gondosan választja ki a megfelelő verset, esedeg illusztrációt is készít, vagy egyéb mellékletről gondoskodik. Bejegyzéskor lehetséges a vers módosítása, újrafogalmazása. A bejegyzést követően a beszédhelyzetnek van egy második, elnyúló szakasza. Emlékként a füzet a tulajdonosát végigkíséri az életpályán. Az évek során az egyén őrzi, elő-előveszi és fellapozza a füzetet, a bejegyzett emlékversek újraolvasása feleleveníti a múltat, enyhíti a magányt, segít átlendülni az érzelmi, hangulati válságokon, helyettesíti az egykor megismert kedves ismerősöket, a versben megfogalmazott gondolatok fölött töpreng. Ugyanakkor, az emlékverses füzet családon belül öröklődik, a többi személyes dokumentumtól eltérően a gyermekek, unokák, közeli hozzátartozók számára is áttekinthető, segít betekinteni az elődök kapcsolathálójába, az édesanya, a nagymama baráti körének érzelmi és gondolati világába; a fiatal generáció gyakran korábbi emlékverses füzetből merít verset a bejegyzéshez. Az emlékverses füzetet emlékverses könyvnek nevezik. Enyhén érintkezik a szépirodalommal. Valójában azonban mind tartalmában, mind prozódiájában populáris írás, népszerű költészet. A diákkultúra részeként a magasköltészettel rivalizált. A versek szerzője csak ritkán azonosítható. A bejegyző minden alkalommal kisajátítja a szöveget, saját személyes üzeneteként jegyzi le. 44
