Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
Az emlékvers nagyon sajátos helyzetekben is felbukkanhat. A kalotaszegi Jegenyén a lányok emlékeverset írnak arra a festett tojásra, amelyet a kedvesüknek szánnak (Vasas S.- Salamon A. 1986. 139.)3. Szokás volt emlékverset hímezi a hímes zsebkendőkre (Tötszegi T. 2007.). Amikor az 1871-ben Bécsből hódító útjára indult feliratos falvédő a monarchia országaiba is elérkezett, s magyar nyelvű feliratokat kellett keresni rá, közöttük emlékversek is voltak (Keszeg V. 1991. 217-225.) A füzetek lapozgatása, a többszöri bejegyzés következtében a versek az emlékezetben is rögzülnek, társalgás során felidézhetők, szentenciaként idézhetők. A beszélőközösség Egy-egy emlékverses füzet egy egyén köré szerveződő barátok, rokonok, ismerősök közös teljesítménye. A közösség tagjai nem feltédenül ismerik egymást; a füzet tulajdonosával annak egy hosszabb vagy rövidebb életszakaszában intenzív érzelmi kapcsolatban állnak. A közösség tagjai éveken keresztül verbuválódnak azokból a személyekből, akik a körülmények miatt átmenetileg vagy véglegesen kilépnek a füzet tulajdonosának életteréből. A közösség tagjai csupán az iskolai és a katonaalbumok esetében ismerik egymást, még akkor sem mindenki mindenkit. Az osztály- és iskolai, valamint a katonaközösség éveken keresztül formálódik, közös élményeket él meg. Az iskolai albumok esetében a Társas lap szimbolikusan is egybegyűjti a közösség tagjait. A közösség tagjai közötti szimpátiákat és feszültségeket a neveknek a lapon való elhelyezése jelzi. Az egy füzetbe jegyző személyeket a füzet tulajdonosa válogatja össze, csupán azokat, akiktől baráti, elismerő szavakra, vallomásokra, tanácsokra számíthat. A bejegyzés tehát csupán felkérésre történhet. A bejegyzők általában generációs társak vagy ritkábban idősebb személyek (szülők, nagyszülők, rokonok, pedagógusok, tiszteletre méltó ismerősök). Ebben a beszédhelyzetben a beszélői szerepek a következőképpen alakulnak. A beszélő és a feladó személy maga a bejegyző, aki mondanivalójához öröklődő, a hagyományban közismert emlékverseket és sztereotip kliséket választ. A címzett elsődlegesen a füzet tulajdonosa. A címzett mellett azonban a bejegyzésnek közönsége is van, akik figyelemmel kísérhetik a két személy rituális kommunikációját. Bármennyire személyes jellegű, a bejegyzés a nyilvánosság előtt történik meg és mindvégig nyilvános térben marad; nem tiltott az elolvasása, hanem ellenkezőleg, a bejegyző számít is arra, hogy elolvassák, értelmezik és érékelik választását és vallomását. A bejegyzés. A bejegyzések tartalmi-szerkezeti egységekből szerveződnek. Az egyik maga az emléknek szánt üzenet, a másik a bejegyző identifikációs jegyeiből áll. Az üzenet központi eleme az emlékvers, amelyet nem maga a bejegyző fogalmaz meg, hanem egy, a környezetében használatban lévő helyi — egyébként 2-3 ezer versből álló, a teljes magyar nyelvterületen közismert — repertoárból, korábbi füzetekből válogat. A választás döntő kritériumai a bejegyző preferenciája (ízlés, hangulat, életszemlélet), a füzet tulajdonosának egyénisége és a két személy kapcsolatának jellege. Hagyományosan egy bejegyzésbe egy jól megválasztott vers került; az egy személy által bejegyzett versek száma az 1970-es 45
