Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)

Tanulmány, recenzió, kritika

Nincs részvét. Nincs szeretet. Nincs segítség.

Az utolsó két sor—egyben az utolsó mondat —pedig (mint legkisebb önálló strukturális egység) megintcsak a profántól indulva jut el az idődenségig: az izzadságcseppek könnycseppekké lényegülnek át. Ismételjük tehát: a költő az adott alkotás minden grammatikai szintjén ugyanazt az eszközrendszert használja. A Dsida-vers valószínűleg ezért (is) szép. Mert ezt a meglehetősen bonyolult jelentésképzési metódust észrevéden egyszerűséggel, lebegő könnyedséggel valósítja meg.

Az utolsó két sorról pedig kinek ne jutna eszébe Pilinszky János hasonlóképpen fogalmazó két sora az Apokrif végéről:

„És könny helyett a% arcokon a ráncok, csorog alá, csorog ay üres árok. ”

Lehet, hogy a Dsida-vers az objektív költészet utolsó pillanata, a Pilmszky-szöveg pedig a posztmodern egyik első felvillanása? Ugyanaz a képsor, ugyanaz a szakralitás, ám mégis mintha két külön világ mutatkozna meg e két nagy versben. Dsida az izzadságcseppeket és a könnycseppeket azonosítja egymással sejtetően, Pilinszky eggyel elvontabb szinten beszél. Előbbi visszafejthető, racionálisan megérthető szókép, utóbbi már csak József Attila után keletkezhetett; összetettsége nem enged teret semmiféle racionális megértésvágynak.

*

Láng Gusztáv azért nagy irodalomtörténész, mert — mint ideáljai, Ady Endre, Tóth Árpád, Radnóti Miklós és főképpen Dsida Jenő — képes a végtelennel társalogni. Isten éltesse Öt 80. születésnapján! Maradjon velünk sokáig, hiszen rengeteget kell még tanulnunk tőle. Nekem pedig személy szerint kötelességem, hogy a transzilvanizmus-könyvet és az Ady-monográfiát, továbbá közös interjúkötetünket kivasaljam belőle. ígérem Önöknek, nem fogok kegyelmezni neki!

Abda, 2016. augusztus 6.

Jegyzetek:

1. V. ö. Kosztolányi Dezső: Madách Imre. In.: K. D: Lenni vagy nem lenni. Bp., Kairosz, é. n., 228. [hasonmás kiadás].

2. Láng Gusztáv: A jelen idő nyomában. Bukarest, Kriterion, 1976. 5.

68