Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Társművészetek
„Egy kísérletező, művész színház víziója” Kovács Eszter interjúja Kulcsár Edit dramaturggal Kovács Eszter 1987-ben született Szatmárnémetiben. Szabadúszó újságíró, kritikus. Kulcsár Edit hosszú időn át volt az Északi Színház Harag György Társulatának irodalmi titkára. Bár már Budapesten él és dolgozik, még mindig nagyon nagy szeretettel tér be a szatmári színházba, főleg ha olyan nagyszabású rendezvénysorozatnak lehet részese, mint a 2016 novemberében Szatmárnémetiben megrendezett Interetnikai Fesztivál. A tíznapos színházi seregszemlén számos kiemelkedő produkciót láthatott a közönség, amiről érdemes szót ejteni. Kulcsár Edittel nemcsak a fesztiválról beszélgettünk, de az erdélyi magyar színjátszás és kritika jelenlegi helyzetét is megvizsgáltuk. Mennyire követed nyomon Budapestről a határon túli sjjnhácyik működését? Milyen benyomásod volt a szatmári Interetnikai Fesztiválról? Nagyon jó, hogy Szatmáron az új, felújított színházban zajlott le ez a fesztivál. Mindig megpróbáltam figyelemmel kísérni a határon túli színházak munkáját, már csak azért is, mert ez áll hozzám a legközelebb, és nagyon érdekel, hogy milyen irányba fejlődnek a dolgok. Mindent megtettem azért, hogy jelen lehessek, hogy erre időt tudjak szánni. Ebben az évben Bukarestben, az országos fesztiválon voltam kevesebbet, hogy ide jöhessek hosszabb időre. Évente elmegyek Bukarestbe a FNT-re (Festivalul National de Teatru), mert a román színházzal is próbálok — amennyire csak lehet —, lépést tartani. Ez a két kedvenc témám. Budapesten, a Nemzeti Színházban a román és a határon túli magyar színházi kapcsolatok felelőse vagyok. A fesztivál nevében benne van az interetnikusság fogalma. Mennyire láttad megvalósulni eyţ a gondolatiságot a ti'z nap alatt? Eétrejött az a bizonyos együttgondolkozás a különböző etnikumok között, amit egy ilyen rendezvénysorozat (is) hivatott lenne biztosítani? Az interetnikai gondolat a kulturális életben szerintem működik Romániában és a környező országokban is. A határon túli magyar színházak, helyzetüktől kiindulva, sokkal nyitottabbak, és valami elemibb, természetesebb módon vannak kapcsolatban azokkal a kultúrákkal, amelyekkel együtt élnek. Ezek a színházak szerves részei országuk „többségi” színházi kultúrájának, odafigyelnek 69
