Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)

Társművészetek

MUHI SÁNDOR Moldvay Katalin nagy kalandja Muhi Sándor 1945-ben született Szatmár­németiben. Grafikus, művé­szeti közíró. Kaland az élet, és ez a művészek esetében fokozottan érvényes megállapítás. Ők osztják meg velünk mindennapi élményeiket, utat, példát mutatnak, bátorítanak, felfede­zésekre ösztönöznek. Minden alkotásuk felhívás, ha úgy tetszik provokáció. Üzenik, hogy érdemes velük tartani, hi­szen nemcsak látni tanítanak, hanem a mindennapok szür­keségében színes, tartalmas felismerésekkel ajándékoznak meg, sajátos eszköztárukkal lényeges, meghatározó, a fi­lozófia határát nemcsak súroló összefüggéseket tárnak fel. Távolinak, titokzatosnak, sifrírozottnak tűnhet ez a vi­lág mindazok számára, akik csak utalásokban, idézetekben, lábjegyzetekben, idegen szakszavakban gondolkoznak. Moldvay Katalin képi világának legnagyobb erénye, hogy egyszerű, kézenfekvő, direkt. Mindezt a bármelyikünk szá­mára elérhető ágak, pálcikák, textildarabkák, gombolya­gok, tenyérnyi rajzfoszlányok, régi fotók, jelek, tétova öl­tések, festett fa és fémdarabkák, vesszőből font kosarak, kitömött vásznak, fotelrugók közvetítésével adja tudtunkra olyan kompozíciókban, amelyek eleve elvonatkoztatnak a felhasznált tárgyak eredeti rendeltetésétől, és egészen más­felé terelik figyelmünket, gondolatainkat. Alkotásait szemlélve még az is eszünkbe juthat, hogy hasonló dolgokat akár mi magunk is készíthetnénk. Ké­szíthet bárki, ha rendelkezik azzal a tudással, látásmóddal, kialakult ízlésvilággal, kompozíciós készséggel, tapasztalat­tal, érzékenységgel, amely az alkotót jellemzi. Minél job­ban elmélyedünk a művek tanulmányozásában, annál in­kább ráérzünk arra, hogy ebben a környezetben minden borotvaélen mozog, a banálist a különlegestől, az unalmast a ragyogótól hajszálnyi távolság választja el. Megítélésem szerint a szűk határmezsgyéken zajló mesteri lavírozás adja Moldvay alkotásainak sava-borsát, ettől válnak közüggyé szubjektív átélései, és ennek a körvonalazhatatlan, kételyek teremtette pillanatnyi egyensúlynak köszönhetően ejt rabul nehezen besorolható műfajú és technikai kivitelezésű képi világa. Ami az utóbbit illeti, számára bármi alkotói eszközzé, alapanyaggá léphet elő, a dróttól a gyufaszálig, a műanyag tehéntől a szakajtóig. Ha kell ecsettel, szénnel, ceruzával, zsírkrétával rajzol, de „rajzeszköz” a fényképezőgép is, hi-96

Next

/
Thumbnails
Contents