Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
az alkalomkereséstől, az alkalmasságtól. Ezen az úton járó más vizsgálódások (Gérald Dessons, Julius Pokorny vagy Calvert Watkins) ugyancsak az indoeurópai változás és változadanság jelentéskörében a dünamis^ eredettani-nyelvtörténeti forrásvidékét, valamint kulturális gyökerezettségének kezdeteit vizsgálják. Ezzel az etimologizáló kitérővel nem csupán az interpretációs nehézségeket kívántuk jelezni, hanem Schmidt munkájának sajátos koncepcionális tétjét is. Szerzőnk ugyanis — tisztában lévén az említett nehézségekkel — arra törekedett, hogy fordítói feladatát ne a nyelvről nyelvre, hanem az értelemről értelemre való „áthaladásban” lássa. Ily módon a lényeges akadályt lényeges lehetőséggé tette. (Ugyanígy járt el Heidegger terminológiájának magyarítása során is.) A határesetek beazonosítása és a határterületek feltérképezése Schmidt Dániel munkájának az az előremutató és pozitív hozadéka, amely a dünamis^fogaiom rendkívül komplex értelmezése során megvalósult. Itt elsőként említhetjük „a létről való beszéd” különböző móduszainak azon sajátosságát, miszerint az értelmek között állandó átjárási lehetőség áll fenn. Ennek következtében a lehetőségfogalom is önmaga lényegétől idegen tartalmakkal telítődhet. Az ontológiai lehetőség így nem tévesztendő össze az „esetleges történéssel”, mert míg az első az ousfia (lényeg) körébe tartozik, ugyanez a másodikról (amelyet a görögök, mint járulékot, a sfiimbebekos% névvel illettek) ez nem mondható el. Még részletesebben bemutatott határterület dünamis% és energeia viszonya. A szerző, Heidegger Von Wesen und Wirklichkeit der Kraß című előadásának argumentációjából kiindulva úgy véli: a dünamis% fenomenális területe, a mozgás értelmében vett lehetőség vizsgálata révén feltárul a faktikus élet hermeneutikájának az a területe, amelyben Arisztotelész Metafizikajának modális fogalmisága a sajátlét (mint a létező saját lehetősége: „Dasein ist je seine Möglichkeit”) szempontjából is értelmezhető. A dolgozat terjedelmileg és filozófiailag egyaránt mérvadó fejezete a lehetőségfogalom értelemhorizontját tárja fel a heideggeri Arisztotelész-interpretációk alapján. így sorra előtérbe kerülnek a lehetőiét aspektusai: az immanens végesség, aztán a dünamisz tapasztalhatóságának, illetve evidenciájának kérdése, a logos\ működése az alkalmasságként és képességként értett lehetőlétben, az adünemia kapcsán lehetőség és lehetetlenség viszonya, végül pedig a phüsfisz, mint a lehetőiét külső momentuma. Mindezek az eszmefuttatások kellő árnyaltsággal jelzik Heidegger Arisztotelész-értelmezésének korszakalkotó jelentőségét, valamint azt is, hogy az akádentális lét (Hegelnél még meglehetősen jelentéktelen) fogalma hogyan kerülhetett - száz év múltán — , problematikussága és relevanciája révén, a filozófiai gondolkodás igencsak előkelő pozíciójába. Talán így magyarázható, hogy a mai ontológiai rendszerépítési kísérletek — főleg a kognitív fenomenológia (Uriah Kriegel), a relativista egzisztenciálfilozófia (Ernest Sosa), a társadalmi lét matematikai modellezése (Michael Eidred), a létdinamika elmélete (azaz a Veszelin Petrov-féle process-relational ontology) - egyformán lehetőség-központú konstrukciók. Ez értelmezhető úg is, mint a hajnadi utópia-igények feltámadása vagy némi sóvárgás egy átfogó narratíva iránt. Igaz ez utóbbit kérdésessé teszi az ismeretelméleti totalitás-fogalom jelenlegi szalonképtelensége. (Másrészt azonban a létet, mint értelmet és értéket, nem lehet leírni a potencialitás metaontologikus normativitásának tételezése nélkül.) Schmidt Dániel szerint a lehetőségről való tematikus elmélkedés nemcsak a filozófiai 63
