Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)

Tanulmány, recenzió, kritika

hagyomány megkerülhetetlenségének felismeréséhez vezet el, hanem annak belátásához is, hogy a Dasein híres heideggeri fogalma éppen azáltal kerülhetett a 20. századi filozofálás előterébe, mert a lehetőiét jelentőségére való rákérdezés megkerülhetetlennek bizonyult. Schmidt leszögezi: elképzelhetetlen egy olyan világ, amelyben a filozófiai kérdésekkel szembesülő tudat nem találkozik a lehetőség kérdésével. Ez a kérdés azonban sohasem per se fogalmazódik meg, hanem úgy, mint meghatározott értelemben vett létkérdés. Ez pedig a lét küldetésjellegét, de legalábbis feladat- és sorsszerűségét állítja a filozófiai gondolkodás elé. így a lehetőségben (mint még-nem-létberí) elsősorban nem a befejezetlenség, az ismerethiány, a kiforratlanság, a tudás tökéletlensége és egy rosszul kijelölt cél végrehajthatatlansága jut kifejezésre, hanem éppen ellenkezőleg, a valóság meghaladásának (akarati és morális) igénye, a végességen alapuló, azt kiegészítő teljesség ígérete.

S ez az a következtetés, amellyel a szerző messze túllépte egy (az óráit jól-rosszul megtartó, ám a filozófiai gondolkodás nehézségeitől magát körültekintően távol tartó) filozófiatanár illetékességi körét. Schmidt Dániel „szatmári példája” jelezheti: az Arisztotelész-interpretációk és a Heidegger-értelmezések a gondolkodói becsületesség fokmérői lehetnek egy olyan közegben, amelyet a szellemi eltompulás nem csupán lehetséges, de nagyon is valós veszélyei fenyegetnek. (Annál is inkább, mert a mai „tanuló ifjúság” gondolkodásra való nevelése elképzelhető ugyan a korszerű Heidegger-kép nélkül, de az arisztotelészi gondolatok aktualizálása nélkül már aligha.)

64