Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
SCHMIDT DÁNIEL A lehetséges ontológiája (részlet) Schmidt Dániel 1979-ben született Csíkszeredában. Filozófus, jelenleg Szatmárnémetiben élő független kutató. (...) Arisztotelész az égről szóló vizsgálódásaiban, a De caeloban élesen elhatárolta az itt és az ott világát, az előbbit a keletkezés és elmúlás szakadatlan folyamata, behatárolt mozgások jellemzik, az utóbbiét, ami a Hold szféráján túl található, tökéletes formavilág és örök, önmagába visszatérő mozgás. Egy másik, az állatok mozgásával foglalkozó mű, a De motu animalium fejtegetései elvezetnek a mindenség két koegzisztens alapfenoménjének felismeréséhez, amelyek a maguk során egymástól önálló egészként különülnek el, egyik a másiknak nem része, ugyanakkor öszszetartozásuk adottsága nélkül mindkettő adottsága problematikusnak látszik. A nagyobbik egész, a mindenség (tó năv), amelynek a legszembetűnőbb és eminens mozgása a szférák körmozgása, inkább körülöleli mintsem tartalmazza a benne sajátos önmozgását végző lényt, az állatot. Mint ennek a relációnak tagja az egész mégis függedenebbnek mutatkozik: az égbolt örök mozgása nem függ az alatta található természeti létezők mozgásától. Ezzel a két egész egysége és kölcsönös egymásra utaltsága megdőlni látszik. Közösségüknek rejtett alapját sajátos mozgásuk különböző kezdeteiben fedezhetjük fel, hiszen az mindkét esetben a mozdulatlan. A mozgás okainak kutatása különös fordulatot vesz, ha a vizsgálódás ennek a relációnak csak az egyik pólusára összpontosít. Márpedig ez a fordulat elkerülhetetlennek tűnik, hiszen előbb-utóbb döntenünk kell, hogy az ápftij-k láncolatában melyik irányba induljunk: a nagyobb, kozmikus összefüggések vagy az egyedi mozgásjelenség okainak irányába. S mert ez utóbbiaknak (az okoknak) általában vett megértése a természetfilozófia célja, a döntés legitimitásához nem férhet kétség. Teljesen elfogadható ugyanis, ha egy jelenség magyarázatához és megértéséhez nem mozgósítunk egy egész kozmológiai teóriát. Ellenben a konkrét mozgásfenomén nemcsak a mozgás irányultságát jeleníti meg, hanem egy komplex utalás-összefüggést is, amely a jelenség mikro- és makrokozmikus perspektívákba vesző okai felé mutat. Az utóbbi gondolatot alátámasztandó továbbá azt is látjuk, hogy az a mozgásfenomén, amelyet a mozgó lény jelenít meg, egy olyan mozduladan ápyipra tá-51
