Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)

Szépirodalom

PINTEA LÁSZLÓ Ragályos kór Pintea László 1956-ban született Szatmár­németiben. írásai a Látóban jelentek meg. Hajnali szendergésből ébredek, viszonylag higgadtan, tiszta elmével eszmélek a világ eseményeire. Végső ér­telmet keresve a részletekben, örökérvényű igazságokat, időtálló vonásokat szeretnék felfedezni a jelentéktelen ap­róságokban is. Bizonyítékokat, amik arra utalnak, hogy a bonyodalmak ellenére, kiteljesedő csodák között élek. Har­monikus egységet alkotok a környezetemmel, sejtelmesen kötődöm rejtett értékeihez. A falon tükröződő fény játékát figyelem, az ábrák változásait, a formák illeszkedését, eset­leges módosulások okait kutatom. Szemlélődés közben jövök rá, milyen hiteles módon van elrendezve ez a földi valóság. Tökéletesebb már nem is lehetne. A dolgok hi­­bádanságán ámulva újra elhiszem, hogy az emberi életnek is jól meghatározott értelme és végső célja van. Igazságok között válogatva, szinte tényként fogadom el, hogy nél­­külözheteden eleme vagyok az engem körülvevő teljes­ségnek. Egy mindent átfogó egység részesének érzem ma­gam. Egész életemben a megfelelő alkalomra várok, arra a mozzanatra, melyben cselekvésre szólítanak. Igen, a ne­kem szánt lehetőség kiteljesedéséről álmodozom. A lénye­ges szempont felismerése, elképzelheteden a részletekben való jártasság nélkül. Kötelességem megérezni a pillanatot, melyben szüksége van rám a világnak. Párafolt jelenik meg az ablaküvegen, homályos felület jön létre, ahova ábrákat rajzolhatok. Rajtam kívül senkinek nem jelentenek semmit, nekem mégis fontosak. Elképze­lés és valóság elemei találkoznak a sima felszínen. Eltérő fogalmak keverednek, különös formák és alakzatok kelnek életre bennem. Ismerős mintázat körvonalazódik, moz­zanatok teljesednek ki, melyek soha nem voltak idegenek számomra, mindig is közöm volt hozzájuk, valahogy mégis megfeledkeztem róluk. Történetek érlelődnek, ahol min­den szereplőnek megvan a maga helye. Szavak torlódnak, amiket a megfelelő időben kellett volna elmondanom, saj­nos akkor nem tűntek fontosaknak, ráérősen halogattam a beszéd pillanatát. Vajon a torlódó események között sike­rül-e rálelnem az összefüggésekre? Megtudhatom-e egyko­ri mulasztásom okát? Erőlködve összpontosítok. Egy korábbi járványról szóló emlékek rohannak meg. Halálos kór körül forognak a gondolataim, betegségtől le-14

Next

/
Thumbnails
Contents