Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Történelem
család is rögtön elfogadta a reformált vallást. Később azonban a Károlyi család visszatért régi hitéhez, s itt kezdődtek ellentéteik a más vallásbeliekkel, ami szívós viszálykodásba mélyült. Vidékünkön is a katolikusok keményen küzdöttek vallásuk terjesztéséért, jó ideig azonban nem sikerült a protestáns hegemóniát megtörniük. Nem véletlen, hogy III. Ferdinánd király oltalmába ajánlotta Károlyi Lászlónak a hanyadó római katolikus hitet, s engedélyt adott a jezsuiták megtelepítésére abból a meggondolásból, hogy istápolják veszendő vallásukat. A Magyar Királyság keleti részein a legnagyobb befolyással a Rákócziak bírtak. A család korán csatlakozott a reformációhoz. De II. Rákóczi György fejedelem halála után özvegye, Báthory Zsófia, és kiskorú fia, I. Rákóczi Ferenc visszatértek őseik vallására és szilárd támaszai lettek a katolicizmusnak. Báthory Zsófia buzgó katolikus lévén erőteljesen érvényesítette a rekatolizációs törekvéseket. 1671. szeptember 28-án minden jószágáról elűzte a protestáns papokat, mestereket, deákokat, jobbágyainak pedig pénzbüntetés terhe alatt megparancsolta, hogy senki nem merjen protestáns papot, mestert és deákot tartani, ha pedig kell temetni, ha kell esketni, ott a plébános, az ő segítségével kell élniük. Sőt egy korabeli jelentésben az is olvasható, hogy már „erővel hajtatja a szegénységet meg a nemességet is a misére”. Spankau tábornok, a császár kassai generálisa, megparancsolta a vármegyéknek, így Szatmár vármegyének is, hogy a kálvinistákat, akik a rablókhoz, rebellisekhez szítanak, üldözzék, tegyék ártalmatlanná, mert azok a pápistákat bántalmazzák, miközben úgy próbált védekezni a Báthory Zsófia birtokait pusztító, falvait felégető kurucok ellen, hogy közlekedési zárlatot tervezett létesíteni a Tiszán. Elrendelte, hogy „a falvak vigyázzanak arra, hogy a kurucok át ne jussanak a folyón, naplemente után — szólt a rendelkezés — senki se kelhessen át rajta, a falvakban éjjel őrjáratok cirkáljanak, s ha a kurucok közeledését hallják, verjék félre a harangokat, a tiszai molnárok pedig jelentsék be a vármegyénél, ha valaki átkelt a folyón, s ha ezt a feladatot valamely molnár elmulasztaná, fogják el és karózzák fel. Továbbá, a Tiszán lévő hajókat el kell rejteni, a molnároknak is csak egy csónak maradhat. A tervezett zárlat viszont nem hozta meg a kívánt eredményt, ellenkezőleg, a kuruc betörések továbbra is egyre szaporodtak. II. Rákóczi Ferenc, aki a nemzet szabadságáért ragadott fegyvert, kötelességének érezte a vallásügynek is lehetőleg igazságos és olyan rendezését, hogy az a protestánsokat is kielégítse és a katolikusokat se sértse. Rákóczi vallási türelmessége pusztán egy jól átgondolt politikai koncepció volt, ugyanis hogyan folytathatott volna protestánsellenes politikát egy túlnyomó részben protestáns katonákból álló hadsereg főparancsnokaként anélkül, hogy így értelemszerűen ne helyezkedjen szembe a protestáns sérelmek orvoslására irányuló igényekkel. A nemzeti egységfront megteremtése érdekében Rákóczinak sikerült a vallási ellentéteket elsimítania. A fejedelem határozottan fellépett az erőszakos templomfoglalásokkal szemben, sőt halálbüntetéssel fenyegette meg mindazokat, akik parancsainak nem engedelmeskednek. 1704. június 27-én kelt vallásügyi rendeletében a következőket olvashatjuk: „Parancsolatunk ellen templomokat, parókiákat és egyéb akármely névvel nevezendő jószágokat és javakat foglalni ne merészkedjenek, sőt akik által eddig is ilyen törvénytelen dolgok végbe mentenek, azok mindazokat restituáljanak, s akiknek illik satisfactiot is instituáljanak”. Majd az 1704. augusztus 12-én kiadott újabb rendeletében lehetővé tette, hogy mind a katoükusok, mind pedig a protestánsok szabadon gyakorol-118
