Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Társművészetek
viselkedésformákra. Ez az egyik olyan dolog, amire az iskola és a család készítheti fel a fiatalokat. A másik olyan körülmény, ami a fiatalok felkészítését igényli, az előzetes szocializáció, különösen az iskolai oktatás és ezen belül is az irodalomtanítás során, az a konformitáshoz való viszony. Egy fesztivál művészeti tartalma, de akár azon túlmenően is valamilyen viszonyban van az uralkodó mainstream stílussal és ízléssel. Ez a viszony lehet annak megfelelő vagy attól eltérő. A zenei életben például manapság már nem csak a klasszikus zene tekinthető konformnak, hanem újólag konformnak tekintik az ifjúsági korszakváltás és kulturális paradigmaválás tükrében a könnyűzenei irányzatokat is. Emiatt teszek különbséget a régi konform és az újkonform jelenségek között. Mindkettő az elfogadottságot jelenti, ezek ellenpontjai a nonkonform, azaz az avantgárd, a művészet reformjára törekvő irányzatok. A megújítás nem csupán reformmal képzelhető azonban el, hanem a hagyományos irányzatokat megőrizve-átalakítva megújító irányzatok eredményeképpen is. E négy konformitás kategória (régi konform, hagyományt újító, újkonform, nonkonform) segítségével leírhatók a mai társadalmakban végbemenő művészeti alakító, újító folyamatok. A korábbi konform-nonkonform kétpólusú művészeti világ mára szegmentáltabb lett, s ennek eredménye ez a négy kategória. Ez a négy konformitás kategória folyamatában is más-más funkciók mentén alakítja a kulturális emlékezetet. Először is vegyük észre, hogy minden új művészeti reformirányzat törvényszerűen nonkonform, azaz megütközést kelt létrejöttekor, majd később, ha elfogadottsága társadalmi szinten vagy legalább a mértékadó véleményformálók körében kialakul, akkor válik hosszú idő alatt egyre konformabbá, lesz adott esetben újkonform. Példának ide hozható a költészetben a Nyugatos nemzedék, akik egyértelműen nonkonform irányzatként jelkentek meg, ma pedig már teljes elfogadottságuk a konformitás körében. Évtizedek múltán minden nonkonform irányzat a konform kategóriák felé sodródik vagy kikopik a kulturális emlékezetből, mint elvetélt irányzat. Ugyanakkor a konform irányzatok is kopnak, elfelejtődnek, melynek megakadályozói csak a hagyományt újító irányzatok lehetnek. Ez a konformitás folyamata, melynek leírásához érdemel a kulturális emlékezet kategóriáit párhuzamba állítani, a szocializációs folyamat fontos része ugyanis a múltról való gondolkodás. Idő Nonkonform Újkonform Hagyományt újító Régi konform Jellemzője. hogy szűk körben ismert, nem populáris, kísérleti jellegű Konform irányzatok divatos. populáris része, széles körben kedvelt és ismert A hagyományos konform irányzatokat igyekszik fúzióval újból érdekessé tenni Széles körben ismert, de már nem populáris, az eredeti értékeit őrzik Új. szokatlan, meg akarja reformálni a művészeti/társadalmi életet Törekvése megragadni, nyomot hagyni az emlékezetben Törekvés az emlékezetben maradásra, újra divatba kertilésre Az emlékezet meghosszabbítására, törekednek, mielőtt a múltba vész Fő eszköze a meghökkentés Eszköze: megerősítés és redundancia Eszköze a fúzió, a keveredés Eszköze az eredeti érték felmutatása Meleg emlékezet Hideg emlékezet A. konformitás folyamata a kollektív emlékedet tükrében 72
