Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Társművészetek
Érdemes tehát egy fesztivál által biztosított minőségre több figyelmet szentelni és a társadalmi szerepét elemezni. A jövőben hasonló folyamatok várhatók Magyarországon és Kelet-Európábán is, a tömegrendezvények milliós látogatószámot közelítő mérete már ökológiai károkat is magával hordoz amellett, hogy élvezhetetlenné teszi a fesztiválok középpontjában zajló értékátadási és megerősítési folyamatokat. Fontos tehát megvizsgálni, mi biztosítja a fesztiválok redundancia köntösébe csomagolt különös értékátadási és megerősítési szerepét. A fesztivál folyamat Mindenki tudja, hogy mi történik egy fesztiválon. Odautazunk, lepa(r)kolunk, megkeressük/ felállítjuk a szállást, majd felkeressük a színpadokat/kirakodást, körbe vonulunk a színpadok között vagy a városban és végül visszatérünk a szálláshelyünkre. Pár napig megismételjük a napi programot (színpad, vonulás, kirakodás, színpad stb.), majd a végül hazautazunk. Ez teljesen világos és érthető. Ráadásul nem kötelező a részvétel, mint a középkorban hanem önkéntes. Mindez mégis más, mintha otthon maradtunk volna, és erre a tudományos magyarázat adja meg a választ. A fesztivál folyamat rituális folyamat. A rítus mint szokáscselekmény megjelenik a mai ünnepi eseményeinken, de sajátos folyamat a rítushiány. Megkockáztatom: ezért is lehet akkora vonzereje a fesztiváloknak mert rítusok megélésére kínálnak alkalmat, a mai muszáj-ünnepeink elsivárosodása mellett üdítő kivétel a fesztivál. Ehhez hasonlóan az élményközpontúság is rítusokat alakíthat ki társdalomban. A törzsi társadalmakban az emberek rá vannak kényszerítve, hogy a rítusok során törvényszegőén viselkedjenek, a modern korban a rítusokban való részvétel szabadon választható szabadidős tevékenységekhez kapcsolódik. Utóbbit nevezi Turner liminoid jelenségnek, mely jelenséget a „választás jellemei, a liminálistpedig a kötelesség” (Turner 2002: 35). Manapság szabadon választhatunk, hogy mely eseményeken veszünk részt és melyeken nem, míg a törzsi, de akár a középkori vagy a népi kultúrában is ez inkább kötelező elvárás volt. Ugyanakkor manapság az élményközpontú tevékenységeknél pl. tanításnál elvárás a korábbi merev szabályok áthágása. Gennep és Turner bemutatott elméletei alapján a fesztiválokon megvalósuló köztes állapot (liminalitás) az alábbi módon modellezhető időtengelyen: Elkülönülés (pre liminalitás) I Köztes állapot, liminalitás a fesztivál ideje I Visszatérés (re asszimiláció, posztlimmilatás) 1 I Idő 1 Elindulás és 1 Tér-idő 1 1 Visszaindulás megérkezés a kapszula, a és megérkezés fesztiválra valóságos életben lehetetlen események a fesztiválról 70
