Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Társművészetek
SZABÓ JÁNOS ZOLTÁN A fesztiváljelenségről Bevezetés Szabó János Zoltán 1973-ban született Hevesen. Stratégiai elemző és kultúrakutató. A fesztiválforma modern kori kitalálmány. Legalábbis az, amit ma annak hívunk, egyértelműen a 1876-ban a Bayreuthi Ünnepi Játékokkal és a klasszikus művészeti fesztiválokkal kezdődött. Alapvetően más típusú fesztiválok voltak az 1932-ben megrendezett Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (Mostra Internazionale d’Arte Cinematografica) mintájára létrehozott filmfesztiválok. Később harmadik generációként a városi (főleg komolyzenei) fesztiválok hoztak új minőséget a II. világháborút követően. A fesztiválok negyedik generációja az ifjúsági/könnyűzenei fesztivál Európában az 1970-es évektől terjedt el és járult hozzá az ifjúsági korszakváltás és a kulturális paradigmaváltás megvalósulásához. A fesztiválok négy generációja folyamatosan nyitott a közönség felé. A művészeti fesztiválok eleinte csak az elit részére voltak nyitottak, a filmfesztiválok a szakmai közönségnek nyitottak ajtót, míg a városi fesztiválok a teljes lakosságnak segítettek a háborús traumán való felülemelkedésben. Nem nehéz észrevenni, hogy állampolgári szabadság is ezzel a folyamattal párhuzamosan nőtt. Az ifjúsági fesztiválok a szabadság irányába tették meg az utolsó lépést, és a kulturális paradigmaváltás eredményeképpen ma már a késő modern társadalmakban a fesztivál újra mindenki ünnepe. Ezzel tért vissza a fesztivál forma az ünnepléskultúra keretein belül értelmezhető össznépi ünnep medrébe. Az össznépi ünnep keretei nemcsak az újkorban, hanem az ókorban és a középkorban is létrejöttek, majd különböző okok miatt korlátok közé szorították. Az össznépi ünnep az adott kor virágkorát jellemezte, a korlátok közé szorítás az új kor eljövetelét hozta. Nem csak költői a kérdés: vajon igaz-e, amire e modellből következtethetünk, hogy a modern kor virágkorát éljük most? Ebben a tanulmányban a kulturális fesztiválok működését és társadalomban betöltött szerepét elemzem, melynek általános kereteit az össznépi ünnep formája és a megélt szabadság lehetősége adja, de különös tekintettel elemzem a család és a középiskola szocializációs szerepét, valamint az iskolai irodalomtanítás előzetes szocializációs funkcióját. 67
