Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
A kisebb lakásokat kompenzálták ezzel. A kályhás Guszti garázsa inkább raktár. Autó helyett a samott téglákat tartja ott, meg a szebb cserepeket. Pótlásnak használt maradékokat. Ustruéknál előbb egy 1300-as Dacia állt a garázsban, de a karambol után gyorsan túladtak rajta. Nenyá Ustru azóta sántít, és nehezen kapaszkodik fel a buszra. Szinte mindenért morog és kihasítja a labdát, ha eltalálják a frissen kiültetett palántákat.- Maradandó sérülés - mondja Mária Tibornak a húsleves fölött. Marci ijedten kapja oda a fejét. Nem akar sántítani és nem akar morogni. Középcsatár lesz az FC Olimpiánál. Kell a jobb lába.- Nem adta meg az elsőbbséget - bólintja Tibor. Senki sem tesz úgy az udvarban, mint aki nem számított erre. Hiszen Nenyá Ustru még a garázsból is nehezen állt ki. Egyszer teljes gázzal betolatott a saját veteményesükbe. Fél méterre állt meg a házfaltól. Olyan sápadtan szállt ki azt autóból, hogy a felesége nem is merte lehordani.- Az a rendőr tette nyomorékká, aki elfogadta a csubukot a sorfőrvizsgán - mondja még Tibor. Normális körülmények között sosem kapta volna meg a jogosítványt. Rövidlátó. De érzéke sincs hozzá. Tibor tegnap jött haza, fáradt. Ilyenkor nincs kedve meghallgatni a kiesett idő történetét. Néha két-három nap is kell hozzá, hogy igazán érdeklődni kezdjen. Hogy belezökkenjen a kerékvágásba. Apa legyen, vagy férj, kimenőt kapott mérnök. Ne érdekelje az idő és a maradandó sérülések. A garázst a baleset utáni tavasszal két hét leforgása alatt elbontják. Most már betonteknők állnak ott. Öt kád, négy-négy pár nutriával. Az egyik fele mélyebb, abban áll a zöldes színű víz, amelyben időnként megmártózhatnak. A nutria megbolondulna víz nélkül. Olyan lenne, mint Guszti részegen. Egyszer Marci konyákig bedugja a kezét a kádba. Annyira mély, mint a gyerekbazin a strandon. Mária mindig javít: medence. És hogy az a víz tiszta. Klórozott. Vigyáznak rá. A nutriák viszont beleszarnak a vizükbe, hosszúkás, barna mogyorók úsznak a felszínén, bárki megnézheti. Marci nem meri bevallani, hogy ő is belepisil a bazin vizébe. A strandi vécét utálja, mert felnőttszagú. A vízben fürge a nutria, odakint viszont úgy csoszog, akár a gazdája. Akkor jó a nutria, mondja Nenyá Ustru, ha a hasa már éri a földet. Akkor már le lehet vágni. A kolbászba keverik bele a húsát, úgy szaporább. Kevés a disznóhús. Viszont elég egy nagyot toppantani a kád mellett, hogy eltűnjenek. A késtől nem félnek. Csutka mindig toppant, és nézi, hogyan szimatolnak ki ijedten a víz alól, hogyan mozgatják az orrukat, vajon elment-e már az ellenség. Nyáron poshadt víz szaga hömpölyög a kádak felől. Sok a szúnyog is. Guszti tüntetőén vakarózik a nutriatelep előtt. Mindenki tudja, hogy legszívesebben lapáttal ütné agyon azokat a patkányokat. Szépen sorba. Amikor átjön Máriához, akkor is szentségei, és ő nem is csitítja. Az anyja is rosszakat mond a nutriákról. Büdösek, és nem illenek a városba. Aki paraszt, lakjon az istálló mellett. A kóstolónak kapott kolbászt is folyton a kolléganőinek adja a Mondiálában. Azoknak vastagabb a gyomruk. Az undor összeköti őket, nagyokat vihognak a nutriákon, főleg ha Mária konyakot is tölt a féltett, öblös poharakba. Hétköznap a vastag szélű, mustáros poharakból isznak. 8
