Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)

Évforduló: Jászi Oszkárról Nagykárolyban

a Duna-medence összes szenvedő népe felé.” A valódi és teljes megbékélés feltételeit máig ható érvénnyel fejtette ki Jászi a Monarchia felbomlásáról 1929-ben megjelent könyve utolsó soraiban. „A valódi békéhez és konszolidációhoz vezető út csakis a következő lehet: 1. a határok revíziója minden olyan esetben, amikor egy homogén nemzeti kisebbséget nehézség nélkül lehet egyesíteni honfitársaival; 2. minden nemzeti kisebbség olyan hivatalosan elismert egységgé szervezése, amelynek joga van saját kulturális és oktatási rendszert fenntartani, s amelyet csak az állam iránti lojalitás korlátoz; 3. a túlcentralizált és bürokratikus államok decentralizálása a szabad helyi önkormányzat szellemében; 4. a kereskedelem akadályainak felszámolása, valamint a gazdasági és kulturális együttműködés lehetőségeinek növelése.” E ma is érvényes igazságok alapján úgy vélem, hogy az 1918 előtti, majd 1919 után magyar viszonyok elemzésében elkövetett túlzásai és tévedései ellenére noha a megvalósult történelem nem igazolta Jászit, de a történelem, mint a múltról való gondolkodás (John Lukacs tétele) e jellemes tudós-politikus igazát bizonyítja.

Jegyietek

1. Szarka László: „A méltányos nemzeti elhatárolódás lehetősége 1918 végén. A Jászi-féle nemzetiségi minisztérium tevékenységéről.” Regio, 1(1990). 1. sz. 49—65. Adám Magda: Plan for the Rearrangeent of Central Europe, 1918. In.: Hungarians and their Neighbors in Modern Times, 1867—1950. Ed. By Ferenc Glatz. New York. 1995. 77-84. K. Lengyel Zsolt: „’Keleti Svájc’ és Erdély 1918/1919. A nagyromán állameszme magyar alternatíváinak történetéhez.” (I.) Korunk, 2004. január. Szarka László: „A helvét modell alternatívája és kudarca 1918 őszén.” Kisebbségkutatás, 2008. 2. sz. Végül a legfrissebb, konferenciánk helyszínéhez is kapcsolódó: Poósz Loránd: „Méltatlanul felejtjük el Jászi Oszkárt? 2012.12.07. http://nagykaroly.szatmar.ro/Meltadanul_felejtjuk_el_Jaszi_Oszkart/hirek/41352

2. Jeszenszky Géza: „Jászi Oszkár és R.W Seton-Watson levelezése az első világháború előtti években” Sfáradok, 111 (1977):749-774. Uő: Az elveszettpresztízs- Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában (1894-1918). Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1986. 2. kiadás: Budapest: Magyar Szemle Könyvek, 1994. Uő: „Nemzetbírálat és patriotizmus” (Előadás a Jászi Oszkár konferencián, 1991. VI. 17.) Magyar Hírlap, 1991. VI. 22. Mell.p.l., kötetben: Jász' Oszkár hazatérése. Szerk. Litván György, pp. 31-34. Budapest: Társadalomtudományi Társaság, 1996. Uő: „Nemzettudat és nemzetbírálat. (A magyar önismeret korlátái a századelőn)” Tiszatáj, 39 (1985/11): 55-61.

3. Jeszenszky: Az elveszett presztízs, 302-306.

4. Jeszenszky Géza: „A dunai államszövetség eszméje Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az I. világháború alatt.” Századok, 122 (1988/4): 648-663. V.ö. Az elveszett presztízs, 295-298.

5. Idézi remek monográfiájában Litván György: Jász) Oszkár. Budapest: Osiris, 2003. 134.

6. Uo. 149.

7. Szarka: „A helvét modell...”

8. Réz Mihály: „A nemzetiségi kérdés a politikai tudomány szempontjából.” Huszadik Század, 1918. 2. sz. 96-111.

9. Gyurgyák János: Ezzí lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és naáonalizmus története. Osiris Könyvkiadó, Budapest, 2008. 176.

10. Poósz Loránd: „Méltadanul felejtjük el Jászi Oszkárt? 2012.12.07.

http://nagykaroly.szatmar.ro/Meltadanul_felejtjuk_el_Jaszi_Oszkart/hirek/41352

11. Romsics Ignác: A Habsburg Birodalom föderalizálási tervei. Európai Utas, 45. sz.

110