Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Évforduló: Jászi Oszkárról Nagykárolyban
JESZENSZKY GÉZA Lehetett volna egy Keleti-Svájc? Jás^i Oszkár Magyarors^ágjövőjéről a% I. világháború végén Jeszenszky Géza 1941-ben született Budapesten. Történész, egyetemi magántanár, politikus, diplomata. Távolról sem elsőként nyúlok e témához,1 de két feledheteden barát, kiváló történész, Hanák Péter és Litván György hatására már az 1970-es években elmélyedtem Jászi munkásságában és néhány írásommal, előadásommal magam is igyekeztem hozzájárulni hiteles portréjához.2 Egy neves angol történész, Hugh Trevor-Roper mondta: „a történelem nem csupán abból áll, hogy mi történt. A ‘mi történhetett volna’ összefüggésében vizsgálja meg, hogy mi történt, ezért szükséges elemként magába kell foglalnia az alternatívákat, azt, ami megtörténhetett volna.” Az I. világháborút és az azt lezáró békerendezést hajlamosak vagyunk mindnyájan egy előre lefutott játszmának tekinteni, ahol a végkifejlet felé törvényszerűen mentek az események. De hiba figyelmen kívül hagyni, hogy mind a háború, mind a béke hozhatott volna más eredményeket, és ezekre volt is esély. Ebből kiindulva foglalom össze Jászinak Magyarország és szomszédai jövőjéről kialakított elképzeléseit és helyezem ezeket tágabb időbeli nemzetközi kontextusba. 1917 végén a brit kormány - Franciaország tudtával — titkos tárgyalást folytatott Genfben a Monarchia utolsó londoni nagykövetével, Mensdorff gróffal, és különbéke valamint a birodalom demokratikus átalakításának elfogadása esetén az Osztrák-Magyar Monarchia területi épségének megőrzését kínálta föl.3 1918. január elején mind Wilson amerikai elnök, mind Lloyd George brit miniszterelnök nyilvános beszédben volt kész elfogadni a Monarchia fönnmaradását, amennyiben népei autonómiát kapnak. 1918 elején tehát két út között választhattak Közép-Európa népei: független államokat hoznak-e létre, vagy az addigi kereteket radikálisan átalakítva önként társulnak valamilyen államszövetségben. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok ekkor még bármelyik megoldást elfogadta volna. (Franciaország és Olaszország nem szívesen mondott volna le önző hatalmi céljairól, de mindkettő rá volt szorulva erősebb szövetségesei katonai és pénzügyi segítségére.) Nagy szerepet játszott a csehek, szlovákok és románok döntésében, hogy az angol-francia-amerikai szövetség 1918. késő tavaszánnyarán — látva, hogy a breszti béke után a Központi Hatal-103
