Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Évforduló: Jászi Oszkárról Nagykárolyban
Hogy a Végr. Biz-nek nem sikerült a romániai és jugoszláviai magyar csoportokat megszervezni, nem szorgalmán múlott. A románoknak még ma sincsen az Egy. államok területén Szabad Mozgalmuk, és így nincsen kivel tárgyalnunk...’A Szövetség vezetői a new yorki mozgalomból irodalmi önképzőkört csináltak - írjátok leveletekben. Ha ’irodalmi önképzőkörnek’ hívják az olyan mozgalmat, amelyik eddig egy rendszeresen megjelenő hetilapot, havi folyóiratot, a múlt őszi és téli kampányban 50 nyilvános előadást, az Eckhardt elleni sajtókampányt...” stb. szervezte, feleli Jászi keserűen. „A Csehszlovák kormányzat emberei iránti minden kritikát eltiltó, hódoló alázatosság is aggályossá tette számunkra tisztségünk megtartását” idézi tovább a chicagóiak levelét: „Nem vallhatjuk a csehszlovák kormányzatnak legújabban kiadott ama jelszavát sem, hogy a Munich előtti határokat vissza kell állítani, mert e határokon belül többszázezer olyan magyar él, aki nem népszavazás,, hanem a trianoni rendelkezés alapján lett csehszlovák állampolgár.” A csehszlovák kormány iránti „hódoló alázatosság” éppoly túlzás volt, mint a chicagóiak többi vádja — annyi igaz, hogy Vámbéry és mások abban bíztak, Benes megszívlelte a világháború tanulságait. Csalódniuk kellett, és csalódásukat fejezte ki az a levél, amelyet Jászi és Vámbéry már a háború befejezése után, 1945. szeptember 11-én intéztek Beneshez. „Elnök Úr! Bízunk benne, hogy nem tekinti beavatkozásnak a Csehszlovák Köztársaság belső ügyeibe, ha aggodalmunkat fejezzük ki a szlovákiai magyar kisebbség sorsa miatt... Megbízható forrásból tudjuk, hogy Szlovákiában a magyar kisebbségnek nem csupán azokat a tagjait üldözik, fosztják meg tulajdonuktól és telepítik ki, akik aktív fasiszták voltak vagy részt vállaltak a Köztársaság léte ellem bűnös politikában, hanem esetenként teljesen ártatlan és ártalmatlan embereket is. Arról értesültünk továbbá, hogy olyan rendeletet hoztak, amely megfosztja csehszlovák állampolgárságuktól a magyar kisebbségnek mindazokat a tagjait, akik nem vettek részt a náci megszállók elleni küzdelemben. Ez nagyjából egyet jelent a magyar kisebbség törvényen kívül helyezésével, s e kisebbség tagjait közvetve arra kényszeríti, hogy elhagyják szülőföldjüket. Biztosak vagyunk benne, hogy Ön, Elnök Úr, ugyanúgy tudja és átérzi, mint mi, hogy bonyolult és ellentmondásokkal terhes problémákat csak demokratikus módszerekkel lehet megoldani. Ezért tesszük meg azt a tiszteletteljes javaslatot, hogy vegyék ismételten fontolóra ezt a kérdést...” Jegyietek 1. Jászi Oszkár válogatott levelei. Szerk. Litván György és Varga F. János, Budapest, 1990. 227. 2. Ugyanott 242. 3. Károlyi Mihály levelezése II. 1921—1925. Szerk. Hajdú Tibor. Budapest, 1990. 342. 4. Jászi Oszkár válogatott levelei. 311. 5. Ugyanott 449. 6. Ugyanott 471. (Fordítás angolból.) 102
