Dobrescu, Adela (szerk.): Samcult. Revistă de cultură şi civilizaţie (Satu Mare - Mátészalka, 2010)
Dr. Bodnár Zsuzsanna: A mindennapi kenyér jelentősége Szamosszeg népi kultúrájában
- A kenyér fizetségül is szolgált. Az alkalmi munkát is kenyérrel jutalmazták.- Minél többen esznek az újkenyérböl, annál szebb és bőségesebb lesz a következő évi búzatermés. Szamosszegi szólások:- Míg isten lesz, kenyér is lesz.- Jóu ja puha kenyér sóuva, a jóut nem köszönik jóuvá.- Addig csináld (a dagasztást), míg nem izzad a plafon.- Száraz kenyér, hideg víz, nem sokat mosatlanit.- Szegény embér kenyere, ja mindennapi ereje.- A kenyér is annál jobb, mennél több a szeme.- Ki dolgozni nem szeret, nem érdemel kenyeret.- Ahol óra ketyeg a falon, nincs kenyér az asztalon. 12 A kenyér szót erkölcsi szabályokban, közmondásokban átvitt értelemben, vagy jelzőként naponta használjuk, mégsem veszített jelentőségéből. Ha valami nélkülözhetetlen, úgy kell, mint egy falat kenyér. Akinek munkája van, annak kenyere van. A protezsáló pedig azzal ajánlja munkahely szerzése esetén pártfogoltját, hogy: kenyér kell ennek, nem kalács. A közös háztartásban élők egy kenyéren élnek, a külön kenyéren élők pedig egy fedél alatt, de külön háztartásban. Aki megnősül, az házi kenyérre fogja magát12 13. A szamosszegi dolgozó kenyérkereső, és mikor dolgozik, kenyér után jár, illetve kenyeret keres, s így aztán a munkáltató is kenyéradó gazdája a munkásnak.14 Aki nem dolgozik, annak évész a kenyeres tarisznyája, akinek nincs mit enni, annak már elveszett a kenyeres tarisznyája. Az idős megette már a kenyere javát, a munkahelyéből kiesettnek pedig porba esett a kenyere. Ha a családnak nincs enni, kenyér nélkül maradtak. Ha az apa meghalt, kenyérkereső nélkül maradt a család. Ha a szamosszegi embert megélhetési lehetőségétől megfosztották, például ha a munkahelyéről elbocsátották, akkor elvették a kenyerét, illetve kivették a kenyeret a szájából. Akkor viszont, ha megélhetését biztosították, kenyeret adtak neki. A szamosszegi jó ember olyan, mint egy falat kenyér, illetve kenyérre lehetne kenni. A gyereket tréfásan kenyérpusztítónak mondják. Az igaz embernek nem kenyere a hazudozás. Végül, de nem utolsósorban az emberi kapcsolatok mélységének kifejezője is lett: kenyeres pajtás, így 12 Vö.: Luby Margit: A parasztétet rendje. Budapest, 1935, Nap Kiadó. 139 p 13 0. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Budapest, 1982, Gondolat Kiadó. 349 p 14 Balogh László: i. m. 84 p. 48 hívják a legjobb barátot. A kenyér szerepe a szamosszegiek étrendjében A kenyér bármelyik ennivaló közül a legfontosabb volt. A parasztembert kenyér nélkül el sem lehetett képzelni. A magyar ember minden ételféleséghez kenyeret eszik, sokan még a főtt tésztához is. A kenyérnekvaló megtermelése, beszerzése, a kenyérsütés és kellékei, a kenyér fogyasztása, az iránta kialakult tisztelet áthatotta a mezőgazdaságból élők egész életét és tevékenységét. 15 A szamosszegi ember étrendjében is központi helyet foglalt el a kenyér: fogyaszttotta reggel, délben és este. Balogh László gyűjtése szerint tréfálkozva emlegették az egyszeri susztert, aki inasainak reggelijét így intézte el: „Früstök, fijuk! Kenyeret a kézbe, josz fel az epeérfára!”16 - De bármennyire tréfáshangú is e mondás, és bármennyire is a fösvényt gúnyolta, általános szamosszegi igazságot közölt. Augusztus második felében, szeptember elején, még az ötvenes években is, azzal intézte el a legtöbb szamosszegi ember a reggelijét, hogy felkötött súrcába hatalmas szelet kenyeret tett, s lement kertjébe a nemtudom szilvafa alá. A puha kenyér és a jóízű szilva megtette a reggelit. A kenyér sokrétű változatban jelentkezett a szamosszegi ember étrendjében. Volt zsíroskenyér, vajaskenyér, téfeleskenyér, sovánkenyér, lekvároskenyér, pirított kenyér, cukroskenyér, mézeskenyér, új kenyér, madárlátta kenyér, komiszkenyér, málékenyér, s végül penyészes kenyér. És valamilyen formában mindegyiknek megvolt a maga jelentősége. A tarisznyában mezőről visszahozott madárlátta kenyér az apró gyerekek szenzációs csemegéje. Áramlásnak indult penyészes kenyér viszont még kitűnő táplálék volt 15 Bődi Erzsébet: i. m. 95 p lóBalogh László: i. m. 86 p.
