Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)

Bevezető tanulmány: Az erdélyi román nemesség, a román történettudomány vitatott kérdése

Bevezető tanulmány: Az erdélyi román nemesség a román történettudomány vitatott kérdése (öszefoglaló)

Dan Pleşia egy 1987-ben írott tanulmányából kiindulva, amelyik megálapítja az erdélyi román nemesség részletes történelmének sajnálatos hiányát, a szerző, ezt a tanulmányát egy, a román történettudomány, hosszú évekre visszanyúló vizsgálata eredményeire építi.

A román nemességet úgy határozza meg, mint a középkori román népnek az az elitje Erdélyből és a magyar királyság keleti részeiből, amelyiknek sikerült hivatalosan is elismertetnie nemesi statútumát, vagy erre a jogi helyzetre emelték e területeknek egymást követő uralkodói: Magyarország királyai, Erdély fejedelmei, Ausztria császárai. A nemesség tágabb viszonylatban kiterjedt a kenézekre és a vajdákra, az eredeti román hübérekre, a nemesség minden lényeges megkülönböztető jogát birtoklókra, akik a XIV-XV. században felvétettek a nemesek soraiba a szerző javaslatot tesz egy tipológiára a román nemességre nézve, a történelmi korok függvényében: 1540-ig, 1541- 1691-ig, és 1691-a XIX. századig, aláhúzva a jellegzetes különbségeket az első és az azt követő periódusokból, a különböző kiváló csoportjai között ennek a társadalmi kategóriának, amelyik a XIX-ik század elején 12.500 családot számlált és kb. 3%-át a tágabb értelembe vett Erdély lakosságának.

A továbbiakban pontokban szedi az objektiv és szubjektív nehézségeket, amelyek gátat szabtak a történelmi realitás helyes, teljes befogadásának a román történettudományba, és a továbbiakban szűkszavúan bemutatja a téma főbb román történészeinek a véleményét amit az erdélyi román nemességről vall. A befejezés, egy kiállás, a téma rendszeres kutatásának újrakezdéséért, mert hiányát e vidék és az itteni román nép történelme szenvedné meg, és felvázolja a főbb megközelítési pontokat.

34