Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente: Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 4. (Satu Mare, 2007)
Contexte / Összefüggések / Contexts - Ritoók Ágnes: A templom körüli temetők felfedezése
A TEMPLOM KÖRÜLI TEMETŐK FELFEDEZÉSE RITOÓK Ágnes A templom körüli temetők kutatásának Kárpát-medencei eredményei egészen az 1990-es évek közepéig az európai kutatás élvonalát jelentették. Előbb művelődéstörténeti, majd településtörténeti jelentőségüket felismerve folyt feltárásuk, kezdetben elsősorban az Alföldön, ahol a középkori állapotok alig idézhetők vissza oklevelek, vagy fennálló épületek alapján. A kezdetek Az alapvetés Posta Béla érdeme. 1892-ben, a rákospalotai Árpád-kori temető1 feltárásáról tartott előadásában a középkori temetők kutatásának fontosságára hívta fel a figyelmet, „mert hisz könnyű belátni, hogy míg szerepvivő egyéniségekről, s azok műveltségéről e korból már szólhatnak és szólanak is egyéb műtárgyak, érmek és feljegyzések, addig a nevetlenek nagy tömegéről bizony csaknem kizárólag maguk hagyta emlékek szólnak temetőikből. [...] A vezető elem műveltségét és szokásait, ha nem is teljesen, de megközelítőleg ismerhetjük már akkor is, hacsak azon általános műveltségi kör művelődési elemeit ismerjük, mely korukban a területükön uralkodó volt, a népet magát azonban, az ő különleges műveltségében ebből meg nem ismerhetjük.” Posta - idézett gondolatainak megfelelően - nemcsak a leleteket gyűjtötte be, de leírta a vázak helyzetét és a temető(részlet) szerkezetét is.2 Ez a szemléletmód, amelyet később Kolozsváron sikerrel adott át tanítványainak, néhány kivételtől eltekintve kevéssé jellemezte kortársait.3 A gyulafehérvári székesegyházban folyó építkezések során 1912—13- ban Posta tanítványaival, Roska Mártonnal és Kovács Istvánnal mintegy 30 kora újkori temetkezést tárt fel. “A gyulafehérvári székesegyház sírleletei”4 nemcsak részletgazdag viselettörténeti tanulmány, de éppen a tanítványok gondos megfigyelésének köszönhetően megemlíti a kora újkori temetkezési szokások több elemét is (koporsóra helyezett fegyverzet, hamura fektetett holttest). 1 Posta Béla előadásának kézirata, 1892. Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattár, Ltsz. 5/35/4. A feltárás eredményeit/. Metis 1997, 41-47. tette közzé. 2 Sajnos az előadáson bemutatott temetőtérkép nem szerepel Pósta hagyatékában. 3 Pl. Darnay Kálmán az egykori Máhó (Zala megye) temetőjéről: „Soha annyi sírt oly sűrűn nem láttam, két nap alatt megszámlálhatatlan mennyiségű csontvázat kutattam át, de sajnos mellékletek nélkül, csak egy női sír volt mellékletekkel ellátva...” ArchÉrt 16(1896), 254. 4 Pósta 1917, A tudományos igényességben korát messze megelőző tanulmány egyetlen hiányossága, hogy magukról sírokról nem közöl rajzot.
