Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Tóth Sándor: Hatkaréjos rotundáink
célja-módja szerint.” A hármas lánccsillagot mint „a zsidó szimbolikában oly elhatározó jelentőségű” hexagramm egyik változatát csak futólag említette a lánc- és hurkoskereszteket illető eszmefuttatásában, amelyben e motívum elterjedését igyekezett vázolni. Az „ősi démonűző módszerek” későrómai padlómozaikokkal kapcsolatos emlegetésétől hamar eljutott odáig, hogy „nyilván Krisztus-jelképpé válnak”, amire hurkoskeresztessé avatott 11. századi példát idézett (Arles-sur Tech). E krisztianizálódási folyamatot — amelyből kizárta a „bizánci anyaország” területét „a korai időkben” - vezette vissza végül az ókeresztény kor különféle eretnekségeire, nem utolsó sorban a germánok körében igen elterjedt arianizmusra, tanulmányát imigyen zárva: „túlzás-e vajon az a feltevés, hogy nagy általánosságban a kereszténység első öt évszázadának heretikus mozgalmai voltak ősi pogány mágikus csomóink új tartalommal telítői, fő hordozói, keleti közvetítői nyugat felé?”75 Tompos idézte e tanulmányból - kivonatosan - a zsidó szimbolikától a Krisztus-jelképpé válásig terjedő részt, és hivatkozott a befejező szakaszra is. De az idézetből kihagyta a padlómozaikokra vonatkozó szakaszt, pedig utalása épp e műfaj 6. századi palesztinai példájával kapcsolatos, amelyen, ha igaz, a hármas lánccsillag a lánc- és hurkoskeresztek különféle más válfajaival — és állatalakokkal - szerepel együtt. De ő itt e fonatmotívumokban „a feltámadás, illetve megváltás jelképek” sorát látta, és az efféle kompozíciókat - más szerzők nyomán, akik nyilván az állatalakokra figyeltek - Ezsaiás békepróféciáival hozta kapcsolatba. Csemegi végkövetkeztetésére pedig - a Dékány által idézett mondatot követő bekezdésben - e kijelentés kapcsán utalt: „Egyes eretnekmozgalmak jellegéből természetszerűen következett, hogy vallási eszméik - így a trinitás-tan - kifejezésére szívesen választottak valamiféle elvonatkoztatott, esetleg fonatosan megkomponált formát.” Ezt példázandó, Csemegi másik tanulmányából vett idézetet, amiben arról van szó, hogy a manicheusok a Szentháromságot egyenlő oldalú háromszöggel szimbolizálták, és ezt már Szent Ágoston elítélte.76 Tompos idézett Csemeginek a hatkaréjos rotundákra vonatkozó tanulmányából is - ahol mellesleg azt olvashatjuk, hogy „a bizánci építészetben a hatszöges térformálási mód nem vert sohasem gyökeret” -, abból a részből, amely a hexagramm értelmezésére vonatkozik. Ehhez fűzte a fonatos Dávid-csillag kettősége és a hatkaréjos lánccsillag hármassága közötti különbséget illető saját fejtegetését, benne e mondattal: „A hexagramm struktúrájában kifejlődő eltérés csakis valamiféle fontos, esetleg történelmi jelentőségű hittudományi állásfoglalás eredménye lehetett.” Dehát az idézet fő részeiben így szól: „... természetfölöttinek vélt erők, hatalmak, istenfogalmak Hatkaréjos rotundáink 75 Csemegi J.:Motringfonat, lánckereszt, hurkoskereszt. Művészettörténeti Tanulmányok. Budapest I960, 7, 14: 7. és 16: 9. kép, 17-18, 26-27 (24. kép). Arles-sur-Tech-hez Id. M. Durliat: Roussillon roman. Hn. 1958, 80-81, utána 7. kép. A kapuívmezőbe illesztett, kereszt alakú Maiestas-domborművön az alakokat keretelő szalagmotívum nem alkot hurkoskeresztet. 76 Tompos 1, 98: 3. kép (ezen a kérdéses ábrát nem látom), 110-111 (a Csemegi-idézet: uo. 49, 50, 51. jegyzet), 117. 31
