Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Tóth Sándor: Hatkaréjos rotundáink
Hatkaréjos rotundäink *** Marosvári Attila Dékány Tibor felfogását ismerteti: „Úgy ítélte meg, hogy a hatkaréjos rotundák esetében nem a szerzetes- vagy lovagrend típusa, hanem az eretnekség elleni harc volt a lényeges, s Csemegihez hasonlóan a hexagram szerkesztésben ő is a Szentháromság fogalmának megjelenítését fedezte fel, melynek funkciója nézete szerint az ariánus, majd a bogumil mozgalmakkal szembeni védekezés volt.”71 Dékány azonban nem általában a hexagramm-szerkesztésre hivatkozott, hanem ennek különleges, háromtagú változatára: „a hatkaréjú lánccsillag kontúrjának körbe foglalása révén alakult ki a hatkaréjos kerektemplomok alaprajza.” (33. kép) Végkövetkeztetése pedig így szól: „A Szentháromság tanának valóban a legtökéletesebb ’piktogram’-ja a hatkaréjos hármas lánccsillag, mint a Szentháromság jelképe, a legtökéletesebb mértani formába: körbe, mint Isten jelképébe foglalva. Ez a kolozsmonostori és a másik három rotunda alaprajza. Ebből a megközelítésből kiindulva azt kell feltételeznünk, hogy a rotundát akkor építették, amikor a bogumil eretnekséggel kellett bizánci befolyású kereszténységünknek megküzdeni.” A bogumilokkal kapcsolatban két dologra hivatkozott. Egyrészt, Szegfű László História-beli cikke alapján, Gellért püspökre, akinek előadásához talán nem kellene építészeti emlékek keltezését igazítanunk. Másrészt - a hatkaréjú, hármas lánccsillag szimbolikájával kapcsolatban is - szaktekintélyre: „Csemegi József szerint ez a kompozíció ’... az isteni személyek egylényegűségét tagadó eretnekségek, eredendően az arianizmus, majd a dualisztikus bogumil-katár állásfoglalás ellen irányult.’”72 Az idézet azonban nem Csemegitől, hanem az özvegyétől való, és nem a „hatkaréjú, hármas lánc-csillagra”-ra vonatkozik - bár az erről szóló, előzőleg Dékány által is hivatkozott írásműben szerepel - hanem arra az ábrázolásra, amelyen Abrahám történetével kapcsolatban „három ifjú, illetve három angyal” jelenik meg. Az özvegy itt férjének a „trinitász-szimbólumok”ról szóló tanulmányára utalt, amelyből az előző mondatban idézett is — 71 Marosvári, 120. 72 Dékány, 196-197, 200: 19. jegyzet („Szegfű László: Pannónia első mártírja. História, II évf. 3. sz. Budapest, 1980. 15-16.” Csemegihez ld. 73. jegyzet). Szegfű elképzelésének - amely Gellért püspök egyetlen fennmaradt teológiai művének (Deliberatio ... supra Hymnum Trium Puerorum ...) elemzésével kapcsolatos - bővebb kifejtése: Szegfű L.: Eretnekség és tirannizmus. Irodalomtörténeti Közlemények 72 (1968), 501-515. Eszerint Gellért manicheusokról beszélt, amit Szegfű bogumilokra értett (503-504). A püspök szavaiból messzemenő következtetéseket vont le Aba Sámuel korának belpolitikai viszonyaira nézve, de azt ő sem gondolta, hogy' az akkor szerinte jelentkező bogumil befolyás tartós lett volna (513— 515; „eretnek kísérete ... elszéledt az országból” - írta). De Szent Gellért előadását nem is kell okvetlenül eretnekségre vonatkoztatni. Vö. Red! K.: Problémák Gellért püspök Deliberatiojában. Irodalomtörténeti Közlemények 69 (1965), 215-217. 29
