Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Tóth Sándor: Hatkaréjos rotundáink
TÓTH Sándor pontatlanul. Ezt citálta idézetéhez Dékány is. Csemegi trinitász-szimbólumai közt azonban a hatkaréjos, hármas lánccsillag nem szerepel, és nem említtetik cikkében a bogumilizmus sem, csak Arius neve, 4. századi korának teológiai viszonyaival kapcsolatban. A hatkaréjos, hármas lánccsillag különösségére, úgy látszik, Tompos Erzsébet figyelt fel, de az arianizmusra és a bogumilizmusra az ő írásában is csak egy-egy további utalás található, a 8. századi Palesztinával — és Mohameddel -, illetve a 14. századi Szerbiával kapcsolatban. Tompos, aki hatalmas példatárral mutatta ki, hogy a hatkaréjú, hármas lánccsillag lényegében a bizantin térségben terjedt el, ezt az ábrát tényleg a Szentháromság szimbólumának tekintette, feltételezve, hogy alkalmazásával a bizánci egyház az iszlám hatás ellensúlyozására törekedett. Ám az egyetlen általa említett olyan szövegnek, amely hatkaréjos ábrával függ össze (bele van írva), ha igaz, ez az értelme: „Isten anyja, segíts a te lovagodnak, Hüakinthosznak, aki szerzetes, pap és apát.” A hatkaréjos rotundákkal a hármas lánccsillag ábráját Tompos e tanulmányában nem hozta összefüggésbe. Ezt, úgy tűnik, Dékány tette meg. Kétségtelenül fején találva a szöget, függetlenül attól, hogy az ábra szimbolikus értelmezése mennyiben vélhető helytállónak. De ha helytálló lenne, a bogumilizmus leküzdésére néhány hatkaréjos rotunda, amelynek összefüggését a beléje képzelhető - Tompos elterjedési térképe szerint mifelénk ki sem mutatható - hármas lánccsillaggal csupán a beavatottak ismerhették, akkor sem lehetett volna alkalmas eszköz. Mindemellett a bogumilizmus tartós hatásaival - az arianizmus más történelmi keretek közé tartozik - legfeljebb déli részeinken számolhatunk.73 74 Itt végre elérkeztünk Csemegihez. A szóban forgó eszmék kifejlesztését kétségtelenül az ő munkássága bátorította, de az ő eszméi mégis másfélék voltak. Annak a tanulmánynak az elején, amelyben feltűnik a háromtagú „lánc-csillag”, és az eretnekség hangsúlyos szerepet kap - és amelyre Dékány nem hivatkozott -, a szóba hozott „varázscsomók”, „varázsjelek” kapcsán lényegi megkülönböztetést tett: ezek az idők folyamán az emberek „kezében győzelmet biztosító jelvényekké - szimbólumokká - váltak vagy a rontó hatalmak erejét megtörő apotropaionokká, felhasználásuk 73 Ld. Tompos I (vő. Dékány 200: 17. jegyzet), 99: 5. kép, 112 (llüakinthosz), 115 (szimbolikus értelmezés), 116 (hamis és valódi Csemegi-idézet), 118 („ariánus”), 119 (bizánci alkalmazás, elterjedési térkép), 125 („bogumilokkal folytatott harc”). Tompos így idézte férjét: (a „három ifjú, illetve három angyal” ábrázolása) „inkább a szentháromság személyiségének egylényegűségét, mintsem egységét hangsúlyozta.” Az eredeti közleményben (Dékány 200: 18. jegyzet szerint „Csemegi József: Trinitásszimbólumok és -ábrázolások a középkori Magyarország művészetében. Eredetük, továbbélésük és népművészeti kapcsolataik. Művészettörténeti Tanulmányok, Bp. 1957. 7-45.”) ez áll (másfajta ábrázolásokra vonatkoztatva): „inkább a szentháromság személyeinek egylényegiségét, semmint a szentháromság-egységet hangsúlyozta.” (33; Arius neve 44: 78. jegyzet). 74 Vö. 72-73. jegyzet; KMTL, 117. 30
