Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)
Takács Imre: A gyulafehérvári székesegyház lapidáriumának feldolgozásáról (munkabeszámoló)
36 munkabeszámolói tájékoztatnak. 1907-ben a múzeum ügyéről így írt a Műemlékek Országos Bizottságának: “Van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy Majláth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök úr ő nagyméltósága, a gyulafehérvári székesegyház helyreállítási múzeumának létesítését örömmel vette tudomásul, és annak céljaira a helyreállítandó északnyugati torony helyiségeit készségesen bocsátja rendelkezésre. Addig is, amíg a szóban lévő helyiségek helyreállítása sorra kerül, van szerencsém javasolni, hogy a helyreállításnál napfényre jövő római kőleleteket leltári elismervény ellenében Dr. Cserny Béla ny. tanárnak, a gyulafehérvári városi múzeum vezetőjének gondozása alá a tulajdonjog fenntartásával ideiglenes letétbe adhassam, oly kikötéssel, hogy a tárgyakat a városi múzeumban e célra kijelölt külön helyre tegye, és hogy bármikor is kívántatik, azokat visszabocsátani köteles legyen. Ugyanilyen természetű ideiglenes letétbe javaslom helyeztetni Dr. Posta Béla tanár úr gondozása alá a kolozsvári múzeumba a síri leleteket és azon tárgyakat, amelyek múzeumi kezelést igényelnek. Végül van szerencsém jelenteni, hogy a középkori leleteket, melyekre a helyreállítási tervek elkészítésénél szükségünk van, ugyancsak leltározás mellett az építésvezetőség kezelésére bíztam”7. Minden bizonnyal ezek a műhely kezelésére bízott középkori faragványok alkotják annak az anyagnak a törzsrészét, amelyet az északi torony első emeletén helyeztek el. Egy 1911. július 15-én felvett jegyzőkönyv azonosítható faragványokat is említ: a Szent István korinak mondott oszlopfő nagy valószínűséggel megegyezik a kőtárban lévő leveles, emberfejes faragvánnyal. A polcokon és még inkább a padlón jelentős mennyiségű gipszöntvény feküdt, többnyire fejezetekről készült munkadarabok. Gipsz-, vászon- és szobrászköltség rendszeresen szerepel Möller elszámolásaiban. Az iratokból kitűnik, hogy ezeknek a folyamatosan készített öntvényeken a sérült ornamentális részletek szobrászi kiegészítésének előkészületei folytak, a hiányok kőfaragó technikával kivitelezett kiegészítését eredetiről készített öntvényen vázolták, majd az elfogadott forma kőből újrafaragott pontos másolatával váltották ki a sérült eredeti részletet. Különösen tanulságos a tudományos műemlék-restaurálási gyakorlat szempontjából ez az anyag: nem egyszer egymás mellett láthatjuk a sérülései miatt kiváltott pillérfő-darabot, annak gipszöntvényét és rekonstruktív gipszkiegészítését, valamint megkereshető a templomban, az eredeti kötésben elhelyezett kőrekonstrukció. Mindez végiggondolt módszer és következetes munkamenet jegyében történt a Möller István által vezetett épületrestauráláson. 1909 decemberében ő maga ezt írja: “Az oszlopfejezetek le lettek öntve, a hiányok kiegészítése magukon az öntvényeken lesz eszközölve”8. 7 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Irattár * Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Irattár
