Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)

Marosi Ernő: Megjegyzések a magyarországi romantika épülettipológiájához

22

Géza 1959-es tanulmányában32 nem csak a kor művészettörténeti irodalmában volt korszerű, hanem ma is az. Az eredeti koncepció módosítását nem annyira a típus építészeti származtatása, mint inkább - mindenekelőtt Andrzej Tomaszewszki kritikája33 nyomán - feltételezett “urasági karzat”-funkciójával szemben előtemplom-jellegének, sajátos liturgiájának hangsúlyozása jelentette34. A nyugati építmények nemcsak építészeti alapvonásaikban és liturgiájukban örökösei a Westwerk-nok (a hagyományozódás és a közvetités útjait Entz csak felvázolta; lényegükben máig tisztázatlanok), hanem önállóságukban is: a korai középkori templomcsalád tradíciójának utolsó hordozói.

A típus végleges, a 12. századi kialakulására mindenekelőtt a jáki apátsági templom előzményei kutatása világított rá35. 1200 táján már meglehetősen egységes építészeti formával, tipussal van dolgunk, amely eléggé egységes megoldásban szerepel különböző építészeti kontextusokban: háromhajós bazilikák előtt, egyhajós épületek bejárati tömbjeként, keleti tornyosnak tervezett templomok (Ákos, Harina) nyugati részeként. A jelek szerint értéke éppen a benne rejlő liturgikus funkcióban rejlett. Mai tudásunk szerint az emelet a mennyei hierarchia, különösen az arkangyalok liturgikus tiszteletének helye, a karzat alatti földszint, illetve az előcsarnok a temetkezéssel illetve a halottkultusszal függ össze36. Ennek a funkciónak felel meg a nyugati rész festészeti és szobrászati dekorációjának - meglehetősen szegényes, szinte kizárólag az eszkatológikus gondolatkörre vonatkoztatott, alkalom adtán általánosságban, nem portrészerűen, de az elegáns viselet elemeivel előkelő donátorra utaló - ikonográfiája is37. Ahogyan a későbbi középkori templomok kapuzatain gyakran a családi

32 Entz G.: Nyugati karzatok románkori építészetünkben. Művészettörténeti Értesítő. VIII (1959). 129. skk, valamint Uó.: Westemporen in der ungarischen Romanik. Acta Historae Artium. VI (1959). 1. skk.

33 Tomaszewszki, A.: Romanskie koscióly z emporami zachodnimi na obszarze Pol ski, Czech I Wegier. Wroclaw - Warszawa - Krakow - Gdansk 1974.

34 Entz G.: Még egyszer a nyugati karzatokról. Építés - Építészettudomány. XII (1980). 133. skk.

'' Bogyai T.: A kapornaki egykori bencés apátság XII. századi bazilikája. Történetírás. 1938, v.ö.: Jardanyi-Paulovits I.: A vasvári régészeti kutatások eredményei az 1948. évben. Debrecen 1949.

36 A felsőörsi példához 1. Tóth S.: Felsőörs késő román templomtornya. Művészet. XXI (1980). 2. sz.. 22-36.

37 Entz G.: Die Wandmalereien der Westempore in Ják. in: Beiträge zur Kunstgeschichte und Denkmalpflege Walter Frodl zum 65. Geburtstag gewidmet. Wien — Stuttgart 1975. 171-181.; Wehli T.: Donátorábrázolások a magyarországi románkori monumentális művészetekben, in: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorból, szerk. Székely György. Budapest 1984. 357-372. és Uő.: A magyarországi késői román épületszobrászat ikonográfiái jelenségei. Ars Hungarica. 1980.7-15.