Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)
Marosi Ernő: Megjegyzések a magyarországi romantika épülettipológiájához
23 címer utal a bennük kegyúri jogokat gyakorló személyekre, korábban a Maiestas Domini előtt lelki üdvükért könyörgő donátorok megjelenítése fejezi ki azt a tényt, hogy ezek magánkegyurak monostorai. Képi ábrázolás és építészeti megjelenés egyaránt a közbecsűjegyzékekben igen fontos értéktényezőre, a sepultura jogára vonatkoztatható. Ez az a közös nevező, amely valóságos monostornak, “monostorszerűen, két toronnyal” épült templomnak, de akár egytomyosnak a birtoklását is egyaránt becsessé teszi. Entz Gézának a nyugati karzatokkal kapcsolatos egyik fontos felismerése az, hogy ezeknek redukált variánsa is létezett: a monostorokhoz és a monostorszerű templomokhoz illő, kéttornyoson kívül az egytomyos. E redukált (bejárattal, tehát előcsarnokkal sem rendelkező) típus alapvonásainak jellemzésére egy egytomyos kegyúri templom, Csarodáé (becsértéke 15 márkára tehető) adott alkalmat38. Az egyhajós templomhoz épített karzat liturgikus jelentőségében Entz Géza még - saját szavaival: “kegyúri páholy” - értelmezésének elvetése után is kételkedett és inkább tételezte fel védelmi jellegét, “a kegyúr féltettebb holmija” megőrzésére39. Nehéz elképzelni, hogyan tölthetett volna be ilyen rendeltetést egy, a csarodaihoz hasonló, három oldalról nyitott, torony alatti karzattér. Nyilvánvalóan “monostorszerűnek” mondható, kéttomyosnak, karzatosnak tervezett kegyúri templom kialakítása (függetlenül a műemléki helyreállítás során felmerült, eldöntetlen kérdésektől: esetleg háromhajós hosszháztervétől, kereszthajó-szerű bővítményétől) volt az értelme a kerek karcsai falusi templomhoz hajó építésének40. Nyilván a két egymás közvetlen szomszédságában álló templom között húzódó trianoni országhatár feledteti, hogy Bodrogszentes plébániatemploma nyilvánvalóan ugyanannak a műhelynek emléke, mint a karcsai hosszház. A karzat középrésze a csarodai típushoz hasonló, az egyetlen tornyot hordozó pillérek alkotta baldachinszerű tér, az egész bodrogszentesi nyugati rész (a románkori templom egyedüli maradványa) nyilvánvalóan a nyugati bejáratú, előcsarnokkal megelőzött templomtérnek a karcsaival egyenértékű, de egyszerűbb variánsa41. Becsértékük aránya talán 25:15 vagy akár 50:15. Karcsa és Bodrogszentes esete itt csak az épülettípus megválaszthatóságának, az építőműhely egyidejűleg több típusú épület megépítésére való képességének egyetlen, véletlenszerűen kiragadott példája42. Bizonyos, hogy stíluskritikailag összetartozó körökben hasonló '* Entz G.: A csarodai templom. Művészettörténeti Értesítő. IV (1955). 206-215. Entz G.: i.m. 1980. 139. 40 Gervers-Molnár V.: A középkori Magyarország rotundái. Budapest 1972. 48.; Nagypál J.: Karcsa román kori templomának helyreállítása, in: Magyar Műemlékvédelem 1971-1972. Budapest 1974. 108. skk. 41 Mend, V.: i.m. 1937. 322. sk. 42 Ezzel szemben az itt tárgyalt példák nagy részét felvonultatja és a stiláriasan heterogén emlékanyagból johannita műhely történeti konstrukcióját kockáztatja meg
