Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)
Marosi Ernő: Megjegyzések a magyarországi romantika épülettipológiájához
21 templomra nézve kézenfekvőnek látszanék29. A helyzet hasonló, mint Vértesszentkereszten a mellékkápolnák megépítése után: az együttes voltaképpen háromhajós bazilika szentélyfejeként funkcionál - anélkül, hogy a hajót egész hosszában mellékhajók kísérnék. A keleti nézet alig különbözik egy bazilika megfelelő látványától. Az épület másik, igen nagy gonddal - és ismét az elrendezés három haj osságához ragaszkodva - felépített része a nyugati építmény, amelynek a kéttomyos résznél keskenyebb, de az egyhajós hosszháznál nagyobb, átmeneti terét éppúgy egykori kersztboltozata tette hasonlóvá a hajó többi részéhez, mint a szentély előtti szakaszt. Földszintjének, a karzat alatti három boltszakasznak rekonstrukciós problémái a térkompozíció kétféle elvének egyazon épületben való összetalálkozásával (vagy -ütközésével) függnek össze. Ha igazolható Mencl feltevése arról, hogy a karzat alja három hajós volt és csak a felső teret fedte egyetlen keresztboltozat30, a barokk kori átalakításkor ezt a tágasabb teret érvényesítették (és ugyanezt követte, csak oldalkarzatok megtartásával, a 19. századvégi restaurálás). Úgy tűnik, hogy a kisebb igényű, egyhajós épülettípusok viszonylagos gyakorisága a rend monostorain a premontreiek által vállalt pasztorációs feladatkörből ered. Ebben a redukcióban nyilvánvalóan engedtek a kegyúri takarékossági szempontoknak, de nyilván nem ugyanilyen készségesen a szentély liturgikus programjának megkurtításában. Innen ered a Bényben követett megoldás, amelyre van modernebb, láthatóan a bényi épület kettős struktúráját a gótikus keresztboltozatoknak megfelelően egyszerűsítő megoldás is: Jánoshidán31. Máshol, mint Mórichidán (Árpás), a turóci prépostság esetében az egyhajósság meghatározó, szentélyrész teljességre való törekvés nélkül. Visszatérve a közbecsűjegyzékek értékskálájához és az annak megfelelő épülettipológiához, a jelek szerint a redukált terű monostort is igényes bejárati tömege különböztette meg az egyszerű falusi templomoktól és lényegesen ritkább ez épületrész redukciója, mint a liturgikus téré. Nemcsak Bény gazdagon tagolt, karzatos, két tornyos, előcsarnokkal és díszes kapuzattal alakított, igényességében egyenesen az esztergomi Szent Adalbert-székesegyház második épületének nyugati részére emlékeztető nyugati épületrésze példa erre, hanem Kána, Jánosi megfelelő megoldásai is. A nyugati homlokzati építménynek - és nem csupán a nyugati karzatoknak - a karoling Westwerk utódainak sorában való tárgyalása Entz V.ö. - eltérő értelmezéssel - Marosi E.: i.m. 1984, 160. 30 A rekonstrukció kérdéseiről: Henszlmann 1.: A kis-bényi román ízlésű egyház. Archaeológiai Közlemények. III (1963). 11, Mencl, V.: i.m. 1937. 248. skk. 31 Kozák K.: A jánoshidai r.k. templom, volt premontrei prépostság régészeti kutatása (1970-1974). in: A Jász Múzeum jubileumi évkönyve. Jászberény 1974. 27. skk.
