Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)
Marosi Ernő: Megjegyzések a magyarországi romantika épülettipológiájához
20 századi eleji, tehát a tűzvész utáni építést sem. Általában mind a nyugati kapuzaton, mind az apszis és a keleti oromzat ívezetein egyszerű, határozott korhoz nehezen rendelhető alapformákról van szó (körülbelül annak a formarendnek megfelelően, amely pl. a nagybörzsönyi Szent Istvánplébániatemplom tagolásáról ismeretes). A datálás kérdésétől nem teljesen független az a probléma, vajon Jánosi épülettípusa összefügg-e a Hont- Pázmán nemzetség bozóki premontrei prépostságával, amelynek nyugati részeiből szintén kéttomyos, egyhajós elrendezés körvonalai bontakoznak ki2*. Az apszis előtti harántirányú szentélyszakasszal felépített templomnak a keleti toronypáros háromhajós bazilikákkal való tipológiai összefüggésére egy átmeneti forma is felhívja a figyelmet: a Rajkon előkerült templomalaprajz, amely egyhajós, szentélyszakaszos és az utóbbit közrefogó keleti toronypáros épületet mutat. Nyilvánvalóan ez a redukált templomtípus - és nem az épitőműhelyének stíluseredete szempontjából valószínűleg döntő - esztergomi palotakápolna játszott meghatározó szerepet a bényi premontrei prépostsági templom típusának megválasztásában is. A templom kettős jellege különösen szembetűnő: hosszúságának alig felét teszi ki a tulajdonképpeni liturgikus tér: másik fele a nyugati építményre esik. Emellett a keleti részek térszerkesztése viszonylag tágas, a karzatoselőesarnokos nyugati részé sűrű és differenciált. Az egyhajós templomtér alaprajza közelről emlékeztet a szentélyszakaszos templomokéra. A szentély előtti harántteret máig megkülönbözteti az előtte található három lépcsőfok. Keleten, az apszistól a diadalív profilozása választja el. Ami típusbeli rokonai alapján elvárható lenne, a nyugati határán, a lépcsőfokoknak megfelelően húzódó hevederív, hiányzik. Helyette nyugatabbra van eredeti, korai gótikus falpillér, amely felfoghatta a szentély sarkában magasan kezdődő konzolról induló, eredetileg bizonyosan bordás keresztboltozatot. Két boltszakaszból állhatott a hajó boltozata; ezeket a 18. századi keresztboltozatok helyetesítik. Tehát a bényi templomtér boltozása nem felel meg az alaprajz tagolásának: más téralkotási elvet érvényesít. így a szentélyszakasz két oldalán nyílóárkádok nem árkádként, hanem mintegy bejárati ívként érvényesülnek, mivel a fölöttük emelkedő boltozatokhoz képest nem teljes szakasz-szélességben nyílnak. Csak az alaprajzon ismerhető fel a szentélyszakasznak kereszthaj ószerű jelentősége, amelyet a kétfelől belőle nyíló, négyzetes mellékterek és ezek apszisai teremtenek meg. Mégsem a kereszthajós elrendezés dominál, ami például a közel egykorú és stilárisan is sok tekintetben rokon ócsai premontrei prépostsági 2!< Mend, V.: Premonstrátsky kloster Bzovik s kostolom sv. Ştefana. Zbomík Matice Slovenskej. 13 (1935). 409. skk; Mend, V.: i.m. 1937. 103. skk. A csoporthoz és datálási kérdéseihez 1. Tóth Sándor: A Hont-Pázmány nemzetség premontrei monostorai. Szakdolgozat, kézirat, ELTE Művészettörténeti Tanszék. Budapest 1966.
