Banner Zoltán: Erdős I. Pál (Satu Mare, 2002)

I.

I.

A monográfusnak önvallomással kell kezdenie Erdős Imre Pált bemutató pályaképét.

Művészettörténészként mindig arra törekedtem, hogy művészeti-írói eszközökkel győzzem meg olvasóimat: a művészet közérdekű tevékenység. A titokzatosság és a látszólagos homály, amely az alkotóembert és az alkotást körülveszi nem más és nem több, mint ami az élet keletkezése körül gomolyog. S noha ez a homály teljességgel soha fel nem oszlatható, az alkotás értelmét keresni éppolyan kötelesség és gyönyörűség, mint a tudomány válaszai a létre.

Ahogy telnek az évek és szaporodnak monográfiáim, mind határozottabban vallom: nem csupán a művésztársaknak, műkritikusoknak és művészettörténészeknek írom ezeket a könyveket, hiszen nekik enélkül is biztos ítéletük van hősöm értékéről, hanem elsősorban a művelt művészetfogyasztóknak (a műveltség mértéke ez esetben: hogy egyáltalán kézbe vesz-é az olvasó művészeti könyveket?, mert akiben ez a reflex nem alakul ki sohasem, annak hiába is írnánk). Eleget kell tennem tehát e kettős kihívás terhének: szakmailag, művészettörténetileg mégiscsak meg kell határoznom hősöm, modellem értékét, helyét a kisebb (erdélyi) és a nagyobb (magyar, esetleg európai) szellemi térség szerkezetében - a jövendő művésztársak és elméleti szakemberek számára, akik nem ismerhették Őt és műveit annyira, mint én, a kortárs. Viszont az eszményi, tehát a művészeti irodalmat is olvasó közönség számára valósággal regényként kellene feltárni az élete művében újraszülető alkotóember útját.

Nem szeretem a kitalált művészregényeket. Az írói képzeletnek nem az ismert tények közötti hiányokat kell kitöltenie valami csillogó masszával, hanem kizárólag az ismert tények, adatok és főleg művek némaságát hiteles szóra bírnia. A művészregény a Művészet regénye kell legyen. Igaz, izgalmas, szakszerű és továbbgondolható. Mint maga a műalkotás.

Kérem, olvassák el Erdős I. Pál művészetének történetét. Ez a történet gyakorlatilag átível a huszadik század fölött: 1916-1987. Benne van a század minden emberi tragédiája és reménysége és a század művészetének több ezer válaszadási lehetőségéből egy változat, egyetlenegy, de mint minden felelős, tehát maradandó válaszban, benne remeg a század egész művészetének a pulzusa. „A tiszta propagandától mentes művészet

9